Légiirányítás akkor és most

Ha pedig ennyi változás nem lenne elegendő: alig egy esztendővel a NATO-csatlakozás előtt a hazai légiirányítás jelentős technikai változáson ment keresztül. Az orosz automatizált rendszereket kivonták a forgalomból, helyette pedig Amerikából érkezett az ASOC-rendszer.

Lampert József alezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ Szimulációs és Gyakoroltató Központ központparancsnoka és Pék Tibor alezredes, a Légi Irányító Központ megbízott parancsnoka már akkor a veszprémi központban teljesítettek szolgálatot, és mindketten egyetértettek abban: az új rendszer bevezetése gyökeres változásnak számított.

„1998-ig végeztük az úgymond hagyományos harci munkát, aztán az automatizált légi vezetési rendszer bevezetésével – nem túlzás kijelenteni – paradigmaváltás történt. A változás horderejét akár egyetlen példával is meg lehet világítani. A hagyományos vezetés-irányítás struktúrában eltelt öt perc, mire a hazánk légterében repülő cél a mért adatok alapján bekerült a rendszerbe. Képzeljük el, hogy a célok általában 800-900 kilométert tesznek meg óránként… tehát mire a döntéshozó bármit is tehet, a cél már közel nyolcvan kilométert haladt a levegőben. 1999. március 12-étől viszont valós idejű lett az érzékelés. Ráadásul kitágult a tér is, mert a korábban nem látott célokat európai dimenzióban figyelhettük. Ez szintén nagyban befolyásolta a döntéshozatali rendszert" – mondta Lampert József alezredes.

Pék Tibor alezredes szerint eleve szokatlan volt a tervtáblás rendszerről átülni a számítógépes rendszerre. Olyannyira, hogy külön kiképzőcsoport segített a zökkenőmentes átállásban.

„Az, hogy a plexitáblás manuális munkamódszerről áttértünk egy digitális számítógépes rendszerre, eleinte igen furcsa volt. Mindemellett amikor csatlakoztunk a NATO-hoz, éppen zajlott a délszláv válság, és mi, akik még csupán tanultuk a szövetségi rendszerben honos eljárásokat, pontosan láttuk azt a tevékenységet, melyet a szövetséges erők végrehajtottak. Eleinte nem is igazán értettük, hogy mit és hogyan tesznek, csak később – a képzésünk megfelelő szintjéhez érve – lett minden világos.

A korábbi rendszer és a NATO-ban honos filozófia közötti különbség a tevékenység közben elkövetett hibák terén is szembetűnő. Korábban, ha hiba történt, kivizsgálták az esetet, megkeresték a felelőst, és elmarasztalták – ezzel igyekezve minimálisra csökkenteni a hibalehetőségeket. Manapság hiba esetén feldolgozzuk a tapasztalatokat, elemzünk, és nem az egyénben keressük a hibát, hanem az eljárásrendben azt a pontot, ami esetlegesen teret enged a hibázásra. Ezt pedig igyekszünk aztán kiküszöbölni" – világított rá az alezredes a rendszerek közti különbségre.

Szintén nem annyira közismert tény, hogy a konkrét NATO-csatlakozás előtt a Sziklában már ki voltak építve a NATO-elöljáró parancsnoksággal a kapcsolati vonalak, és amolyan tesztfázisban már működött a rendszer. Így tehát 1999. március 12-e egyszerre hozott gyökeres változásokat – és egyszerre pusztán hivatalossá vált, ami addig csak a gyakorlás szintjén működött…