Lelki megnyugvás

Hét évtizedig gyászolta nagybátyját, magyarországi látogatása során azonban az akkor 23 esztendős repülőhadnagy halálának körülményeit is megismerhette Julie Owens Robinson.

– Két évvel ezelőtt a nagymamám házában találtam egy levelekkel teli dobozt. A levelek többségét a nagybátyám küldte haza a családjának a frontról, de voltak köztük olyanok is, amelyeket az eltűnt bajtársak hozzátartozói írtak egymásnak. Akkor fogtam fel igazán, mekkora tragédiát, lelki traumát jelentett a háború, a férjek, a szeretett rokonok elvesztése. Látni akartam, hol zuhant le a nagybátyám gépe, hol halt meg – foglalta össze magyarországi látogatásának jelentőségét az Egyesült Államokban élő hölgy.

Owens hadnagy és bajtársainak halála körülményeit Magó Károly zászlós, a Magyar Roncskutató Egyesület elnöke dolgozta fel egyik tanulmányában. Kutatásai során megállapította, hogy a 461. bombázócsoport Burke őrnagy vezetésével 1944. április 13-án szállt fel a hetedik bevetésére, hogy elpusztítsák a Dunai Repülőgépgyárat. A kötelék tagja volt a Paul S. Mowery hadnagy, parancsnok vezette 49-es oldalszámú gép is, fedélzetén a másodpilóta Owens hadnaggyal. A B–24-eseket a cél felett erős légvédelmi tűz mellett vadászgépek támadták meg. Amerikai jelentések szerint a bevetés során ötvennyolc vadászgéppel találkoztak, amelyek közül a kétmotorosok rakétákat is lőttek a kötelékre. A B–24 Liberatorok lövészei három támadó gép megsemmisítését és három gép valószínű lelövését jelentették. Az amerikai kötelék tizenöt gépe sérült meg a bevetés során, két bombázójuk nem tért vissza. A cél felett ugyanis egy légvédelmi lövedék eltalálta Charles W. Bauman főhadnagy 44-es oldalszámú gépének egyik motorját, ami a robbanástól kigyulladt, s a tűz az üzemanyagtartályra is átterjedt. A megsérült bombázó egy éles bal fordulatra kényszerült, aminek következtében nekiütközött Paul S. Mowery hadnagy gépének, majd a cél körzetében a földbe csapódott.

Az ütközéstől Mowery hadnagy B–24-esének egyik légcsavarja és jobb szárnyának egy darabja leszakadt, míg a gép pörögve zuhanni kezdett. Az alakzatban repülő másik bombázó személyzete azonban látta, hogy a pilóta körülbelül 600 méter magasságban kivette a Liberatort a zuhanásból. Mowery hadnagy végül Kiskunlacháza mellett, Bugyi−Alsódélegyháza-pusztánál zuhant le. A helyszínre érkező csendőrök két holttestet találtak: Owens és Mowery hadnagyokét. A másodpilóta valószínűleg az ütközés pillanatában meghalt, a gépparancsnok pedig koponyaalapi törésben, nem sokkal a becsapódás után hunyt el.

Erre a tanulmányra bukkant rá az interneten Julie Owens Robinson, aki az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a Magyar Roncskutató Egyesület segítségének köszönhetően, férjével együtt rövidesen hazánkba érkezett. Magó Károly zászlós, a roncskutató egyesület elnöke és Mohos Nándor amatőr történész, a Magyarország fölötti amerikai légi események egyik legelismertebb szakértője kalauzolásával először azt a területet keresték fel, amely fölött a két B–24-es összeütközött, majd Owens hadnagy gépének becsapódási helyszínére utaztak, és ellátogattak a szolnoki RepTárba is. Közép-Kelet-Európa egyedülálló repüléstörténeti kiállítóhelyén őrzik ugyanis a 44-es oldalszámú bombázó motorját.

– Owens hadnagy gépe roncsainak pontos helyét egyelőre nem ismerjük, ezért unokahúgának csak a légvédelmi lövedékek által eltalált, és emiatt ütköző, Bauman főhadnagy vezette Liberator motorját tudtuk megmutatni. Ezt is egy barátomnak köszönhetően találtuk meg, aki 2008 tavaszán azért hívott fel, mert egy szigetszentmiklósi gazda ekéje szántás közben elakadt. A helyszínen ásni kezdtünk, és alig húsz centi mélyen találtunk egy repülőgépmotort. Felhívtam a föld tulajdonosát, aki közölte, hogy nagyon örülne annak, ha a szántójáról elvinnénk az „akadályt". Három nappal később a helyszínen megkezdtük a lelet feltárását. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta: egy B–24H Liberator típusú amerikai bombázó motorja volt a földben. Az alkatrészeit tanulmányozva arra következtettünk, hogy légvédelmiágyú-találat érte a motort – idézte fel a közel tíz évvel ezelőtti történetet Magó zászlós, az akkori feltárás vezetője, akinek a földtulajdonos nagymamája elmondta, hogy ő még a gépet is látta. A néni huszonhárom éves volt akkor, amikor a repülőgépgyárat a Liberatorok bombázták. Családjával a pincébe menekültek, egy idő után pedig meghallották a zuhanó repülőgép ijesztő motorzúgását. Később az összetört, kiégett, de nagyjából egyben maradt törzsét is megnézték. A nagymama elmondta: a lezuhanása után a gép testét az akkori repülőgépgyárba szállították vizsgálatra.

Owens hadnagyot sokáig eltűntként kezelték.

– Nagybátyám földi maradványait már évekkel ezelőtt hazaszállíttattuk, és szülőföldjén, Észak-Karolinában helyeztük végső nyugalomra. Kíméletből azonban édesanyánknak még azt követően sem árultuk el, hogy soha többé nem fog hazatérni, miután sikerült tisztáznunk hősi halálának pontos körülményeit. Lelki megnyugvást jelent a számomra, hogy vendéglátóimnak köszönhetően azt a földet is láthattam, ahol életét veszítette – búcsúzott kísérőitől Julie Owens Robinson.

Fotó: a szerző és archív