„Lesz még ünnep a világon”

„Immár harmadszor köszöntött ugy reánk a karácsony, a békesség és szeretet szent ünnepe, hogy az evangélium alapján álló népeket egymás vérében gázolva találja. Elpusztult országok, romhalommá vált községek, sok milliónyi embert takaró friss sírhalmok, síró özvegyek és gyámoltalan árvák százezrei bizonyitják, hogy a krisztusi szeretet nem alapja ennek a mai társadalomnak és hogy nem volt még társadalom, amely oly távol állott volna az evangéliumi elveinktől, mint a mostani" – olvasható a Népszava címlapján.

Olasz hadihajó süllyedt el az Adrián – írja a Népszava. „Az Albániában levő olasz sereg parancsnoka, Bandini tábornok a déli Adrián, amint uton volt Olaszország felé, egy elsülyesztetett hajóval életét vesztette. A gyászjelentések szerint ugyanazon a napon még számos tengerésztiszt vesztette életét, amiből arra lehet következtetni, hogy egy olasz hadihajó futott ez alkalommal aknára."

A Pesti Hírlapban az alábbi írás jelenik meg „Akiknek nincs karácsonyuk" címmel: „Vége minden sablonnak. Nincs divatjuk többé a karácsonyi meséknek, melyek csöndes családi életről, égő csillagos fákról, a szeretet meleg fészkéről, holmi megváltóról stb. regéltek. Többségben vannak, kiknek nincs karácsonyuk. Maximálták a gyertyalánggal a szeretetet is. S millióknak nem jut a minimum sem. Pár nélkül, család nélkül, otthon nélkül kódorognak a világban. (…)"

Szintén a lapban olvashatjuk Zivuska Andor, „Karácsony 1916."című versét.

Krisztus! — palástod újra vérbe ért;

Piros karácsony!. . . Zord, piros karácsony!

Megérünk-e egyszer még féhért? . . .

Óh! álom, álom, — szűzi tiszta álom.

A fenyögalyhoz gyújtott mécs-világ:

Ma ciprus-lombon bús mindszenti láng;

Könnyekbe ázott szárnynyal len’ marad

És nem jut el az égig már imánk!

Borzalomnak éje száll reánk

S kétségeknek virradatja költ;

Meghalt a „szép": rom, rom mindenütt,

S kint; ós könnyet szül csupán a föld.

Óh!szent karácsony adj hitet nekünk,

Dús reménynyel kösd át száz sebünk:

Higyjük: egy jobb kor virradatja int:

Az ember újra ember lesz megint

Szárnyas lelkű, érző szivü ember:

Elhallgat a gyilkos, dúrva fegyver,

Elapad a könny, a vér-özön

És tiszta, mély öröm

Szövi szálát égi sugarából,
S nehéz gyászok sűrű fátyolából:

Kiragyog a betlehemi jászol!

S ha csal e hit ha balga a remény,

Ha mindörökre éjbe húnyt a fény? . .

Ha ember-sorsunk: küzdni, fájni, várni,

Egyre könnybe’, — egyre vérbe járni,
Roskadozva, néma gyász-övezten „ … .

Emberfia! Krisztus, — szent örök!

Mért haltál;meg’ értünk a kereszten?!

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)