Logisztikus kommunikátor

Jellemző rá, hogy nem Kaposváron beszélgetünk katonai pályafutásának eddigi alakulásáról, hanem Székesfehérváron, mert teljesen véletlenül éppen ott futottunk össze. Bán Nikolett hadnagy ugyanis afféle örökmozgó, nyughatatlan személyiség, aki legszívesebben legalább negyvennyolc órára tágítana egy napot. Ezt persze nem teheti, így aztán hobbijai közé mindössze az éneklés, a tánc, a sport és a gitározás fér be. Vagy éppen az, hogy hazaindulás előtt interjút adjon magazinunknak, és elmondja: bizony az összes civil tevékenysége arról szól, hogy képezze magát és minél jobb katona lehessen.

Egyébként sok tekintetben visszahúzódó személyiség, igaz, tizennégy éves korában, kunhegyesi otthonában hatalmas balhét csapott azért, hogy unokatestvéréhez hasonlóan ő is egyenruhát ölthessen. Katonai középiskolába szeretett volna járni, csakhogy szülei ezt nem engedték. Mint mondja, így utólag ezt nem bánja, főleg, mert az érettségi után két évvel végleg kiderült: valóban katona lesz. Előtte színész akart lenni, tanár, idegenvezető, illetve felmenői a jogi pálya felé próbálták orientálni, ám ő gyakorlatiasabb feladatra vágyott. Ennek ellenére az év viccének tartották, amikor – immár felnőttként – bejelentette: beadta jelentkezési lapját az akkori Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karára. Az arcokról állítólag akkor fagyott le némileg a mosoly, amikor a postás bedobta a fizikai alkalmassági vizsgálat helyszínét és időpontját rejtő borítékot.

„Augusztus 21-én be is vonultam, és az első hét életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Eleinte ugyan sűrűn hívtam apukámat és kérdezgettem: »Ezt most itt komolyan gondolják?« A katonai eskü: életemet és véremet a hazáért…, sokkoló élmény volt. Hallottam én családtagjaimat, miközben katonai élményeiket mesélték, de amikor veled történik ez meg, az egészen más. Teljesen másképp kezdtem el viselkedni, mint addig. Homlokegyenest más közegbe kerültem, más elvárásokkal. Magamat is komolyabban vettem, és még inkább kitartóan, konok makacssággal ragaszkodtam ahhoz, hogy én ezt végigcsinálom. Nem vagyok finnyás, de azért nem volt könnyű lányként bekerülni. Mindig büszkeséggel töltött el, hogy képes vagyok teljesíteni a fizikai elvárásokat, amelyek egyébként a saját elvárásaimmal is egybeestek. Fel kellett fedeznem ezt az új világot, amibe együtt nőttünk bele évfolyamtársaimmal" – meséli Nikolett.

Mint mondja, már az alapkiképzésen egy hét alatt annyi élménnyel gazdagodott, mint más egy hónap alatt. Az adrenalin, az információ- és az élményáradat kézzel foghatatlan varázsa végleg megigézte, olyannyira, hogy később ő lett az MH Ludovika Zászlóalj első női gyakorló zászlóaljparancsnoka.

Miután katasztrófavédelmi és katonai közlekedési szakirányon elvégezte a főiskolát, Kaposvárra került, a közlekedés-koordináló századhoz, de előtte még négy hónapot töltött az ezred közlekedési főnökségén, ahol sok tapasztalatot szerzett.

„A közlekedési főnökségen, napi szinten telefon telefont követ, folyamatosan folyik a szervezés. De én mindenképpen alegységnél is szerettem volna magam kipróbálni, ezért kerültem a közlekedés-koordináló századhoz, mint a közlekedéstervező csoport parancsnoka. Először tíz, majd húsz emberről kellett gondoskodnom. Kezdő hadnagyként elsődleges volt, hogy megismerjem belülről az alegység életét, ami egyáltalán nem volt könnyű. Az első időkben kettős érzések kavarogtak bennem. Egyfelől nem akartam beleszólni abba, hogy mit és hogyan csináljanak, tekintve, hogy amikor én megszülettem, sokan már katonaként szolgáltak, másfelől viszont várták, hogy mutassam meg, mit tudok. Rengeteget tanultam tőlük, sokat segítettek a fejlődésben" – meséli Bán Nikolett hadnagy.

Később a nápolyi és a madridi nemzeti támogató elemnél is dolgozhatott egy rövid ideig, majd akkori parancsnokának, Bárdos Antal ezredesnek – no, meg az ezred amerikai kapcsolatainak – köszönhetően közel fél évet töltött a virginiai logisztikai egyetemen, szállítótiszti tanfolyamon. Elmondta, hogy arra az egyetemre a civil szférából érkeznek a hallgatók, majd szakosító képzésük után a világ bármely pontjára mehetnek katonai logisztikai szolgálatot teljesíteni. A külföldi tanulásban sokat segített közlekedésmérnöki végzettsége, és szakmainyelv-tudása is rengeteget fejlődött. Mármint az angol, mert több nyelven társalog, s bár kínaiul írni nem tud, de azért ha a nagy fal környékére vetné a sors, ott sem halna éhen.

Kommunikációs tiszti beosztását is nyelvismeretének és logisztikai szakmai tapasztalatának köszönheti. Az ezred régi, illetve az új parancsnoka – Gavlik Péter ezredes – egyaránt olyan embert szerettek volna ebbe a beosztásba, aki azért pontosan tudja, hogy mivel foglalkoznak a „boconádisok". A hadnagy asszony szerint szakterületén a legfontosabb a külső és a belső kommunikáció összehangolása.

„Az állománynak saját magának kell vallania azt, amit a kommunikációs tiszt kifelé közöl. Minden katonának azt kell éreznie: része az egésznek, és büszkének kell lennie arra, hogy katona. Sokszor megállítanak minket az utcán ismerősök Kaposváron – vagy a megyében bárhol – és mondják: Láttam a tévében, hogy itt és itt voltatok, ezt és ezt csináltátok. Nahát, hogy ez milyen klassz.« Szeretném, ha a régión belül még inkább elfogadottá válna az ezred tevékenysége – bár Kaposváron nagyon népszerű a honvédség. Nagyon jó a kapcsolatunk a civil médiával. Sok társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos munkában veszünk részt, igyekszünk megmutatni magunkat, segíteni, ahol lehet, és ahogyan lehet. Úgy látom, hogy egyre kíváncsiabbak a tevékenységünkre, követik a különféle közösségi oldalakon az ezredet, olvassák ezt a magazint, illetve a honvedelem.hu-t. Sok kérdés is érkezik hozzánk. A városban és a régióban is az ezred a második legnagyobb munkaadó" – sorolja a kommunikációs tiszt.

Távlati terveit firtató kérdésemre azt feleli: mindig az a célja, hogy az adott beosztásában a lehető legjobban teljesítsen. De mindenképp szeretné továbbfejleszteni nyelvi ismereteit, aztán pedig… majd meglátjuk. Csak maradhasson egyenruhában.

Fotók: a szerző felvételei és archív

Forrás: Magyar Honvéd 2014. szeptember