Már csak az éleslövészet van hátra
Szöveg: Szabó Péter hadnagy | 2013. március 25. 13:57A tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár lövészzászlóaljának aknavető-kezelő és irányzó beosztású katonáiból álló összevont, közel húszfős szakasz közelmúltban befejeződött szakfelkészítése három hétig tartott. Mivel a katonákat más-más alegységekből vonták össze, kiképzettségük is vegyes volt: van, aki már hosszú évek óta tevékenykedik „vetősként”, ám akadnak olyanok is, akik csak pár hónapja érkeztek az alapkiképzésről és most kapták a szakfelkészítést.
Ezután következhetett a fegyver kezelésének elsajátítása és begyakorlása. Mindenki megkapta a kiképzést a kezelőszemélyzet összes beosztására. Ennek egyik oka, hogy a harcban gyorsan cserélődhetnek a szerepek, másrészt ez egyfajta válogatás is, mivel az irányzónak nem elég a tudás, a megérzésre is szüksége van az optikai irányzék beállításához.
A második héten már a kezelőszemélyzetek összecsiszolása és összekovácsolása következett − először egyszerűbb, majd komplexebb feladatok keretében. A kezelőszemélyzetek egyenként begyakorolták a „harchoz tételt" és a közvetlen irányzású tűzfeladatok végrehajtását. A szakaszszintű feladatok keretében elkészítették az alegység valódi és imitált tüzelőállását, illetve a rejtett figyelőpontot is. A végén pedig a légi és földi megfigyeléstől is védő álcázás elkészítése következett − természetesen mindez normaidőre.
A harmadik héten az állomány a 101. tüzérosztály tisztjeiből álló szakbizottság előtt tett elméleti és gyakorlati vizsgát, amelyen mindenki sikeresen átjutott. Az aknavetők pedig átestek a lövészet előtti kötelező bevizsgáláson.
A felkészítés végére a szakasz elsajátította a 82 milliméteres aknavető kezelésének és használatának fogásait.
Fotó: a szerző felvételei
