Megújult a Hősök Emlékköve

A 20. századi európai hőskultusz történetében különösen fontosak az ismeretlen katonának állított síremlékek. Háború után ilyen jellegű emlékművet számos ország állított a hőseinek, azonban kialakításuk eltérő gyakorlatokat mutat. Magyarországon, az ismeretlen katona síremlékének funkcióját a Hősök terén található Hősök Emlékköve látja el, annak ellenére, hogy az emlékkő nem tekinthető sírnak, hiszen földi maradványokat nem tartalmaz. Létrejöttében azonban mégis az első világháború hősi halottainak emlékezete játszik kiemelkedő szerepet. A Nagy Háború (1914–1918) során életüket vesztett katonák emlékének megörökítésről még a világháború alatt kiadott, 1917. évi VII. törvénycikk rendelkezett, amely minden település számára kötelezővé tette, hogy emlékművel tisztelegjen elesett hősei előtt.  A világháború lezárását követően, 1921-ben merült fel az igény egy központi emlékmű felállítására is.

Az ismeretlenül, jeltelen sírban nyugvó katonák emlékére tervezett emlékhelyet eredetileg a Gellért-hegy Dunára néző oldalán kívánták kialakítani. A döntéshozók a kivitelezés magas költségei miatt végül a Millenniumi emlékmű előtti teret jelölték ki helyszínül.

A Lechner Jenő által készült 6,5 méter hosszú, 3 méter széles, 1,3 méter magas és 47 tonna súlyú, sírfedőlapot formáló emlékművet a Hősök Emlékünnepén, 1929. május 26-án katonai tiszteletadás mellett avatták fel, Horthy Miklós, Magyarország kormányzója jelenlétében. Az avatási ünnepségen számos állami és egyházi vezető, a tábornoki kar, valamint a diplomáciai testületek képviselői is részt vettek. Az egész várost fellobogózták ez alkalomból. A műemléket a talajszint alá süllyesztették, körülötte a mai kerítés helyén pázsitot ültettek. Ez a tudatosan egyszerű, mégis elsősorban mérete által méltóságteljes forma tömegsírt szimbolizált. Az emlékkő Andrássy út felőli oldalán az „1914-1918", az Árpád fejedelem szobra felé található oldalán pedig „Az ezredéves határokért" felirat volt olvasható. Az avatást követően állami és protokolláris rendezvények helyszínéül szolgáló teret 1932-ben Hősök terévé nevezték át.

A második világháború során a Hősök tere emlékművei súlyos károkat szenvedtek. A megsérült Millenniumi emlékművet helyreállították ugyan, azonban a Hősök Emlékkövét ideológiai okokból 1951-ben eltávolították. A Sztálin halálát követő időszakban napirendre került a hősi emlékmű visszaállításának gondolata. A Gebhardt Béla által készített új emlékkő avatására 1956. április 4-én került sor. A korábbihoz hasonló méretű kő, formáját tekintve az előző emlékműhöz hasonló alkotás, bár már nem a talajba süllyesztve, hanem a földfelszín fölé – a tér az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus óta díszburkolattal fedett volt -, egy kis alapzatra helyezték el. A műalkotás köré pedig kovácsoltvas kerítés került. Ezt az emlékművet is szimbolikus sírnak tekintették, azonban már nyoma se volt rajta az első világháborús közvetlen utalásnak. Egyetlen dísze a mű tetején egy faragott babérág, valamint egy felirat, mely így szólt: „A hősök emlékének, akik népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért áldozták életüket."

A korábbi protokollhoz hasonlóan 1956-ban is katonai tiszteletadás, koszorúzás és politikai vezetők ünnepi beszédei alkották az esemény menetét, de szentmise, illetve az új emlékmű megszentelése elmaradt. Funkcióját tekintve az új emlékmű továbbra is a katonai tiszteletadás és hivatalos koszorúzási ünnepségek helyszínéül szolgált.

A Hősök tere emlékműveinek átfogó felújítására a magyar államalapítás ezeréves évfordulójának megünneplése kapcsán került sor. A Szilágyi András tervei alapján készült, 2001. augusztus 18-án felavatott és nemzeti emlékhellyé nyilvánított Hősök Emlékkövén az első alkotáshoz köthetően, kizárólag az Andrássy út felé néző oldalon olvasható felirat a „Hőseink emlékére".

A Honvédelmi Minisztérium költségvetési forrásából megvalósult restaurálás során megújult Hősök Emlékkövénél május 31-én, vasárnap, a Hősök Emléknapja alkalmából katonai tiszteletadással emlékezünk Magyarország hőseire.