Magyarországon évről évre egyre több hölgy vállal feladatot a Magyar Honvédségnél. Nőnapi portré-összeállításunkban olyan hölgyeket mutatunk be, akik a haza szolgálatára esküdtek fel. Fekete Vivien és Juhász-Fekete Márta leendő honvéd altisztekkel a szentendrei MH Altiszti Akadémián beszélgettünk.
Fekete Vivien a honvédség iránti érdeklődését, – ami az évek során egy komoly elköteleződéssé érett – egy katonaősének és egy családfakutatásnak köszönheti. „Legelőször akkor találkoztam a honvédséggel, amikor édesanyám elkezdte a családfánkat felkutatni, így az MH Hadtörténeti Levéltárának köszönhetően megtudhattuk azt, hogy 1915-ben az üknagyapám az ideiglenesen felállított M. kir. 315. Honvédgyalogezredénél szolgált és az első világháborúban részt vett." Vivien üknagyapja, bátor és vitéz helytállásának köszönhetően kitüntetésekben is részesült. „Ez volt az első olyan pont az életemben, amikor azt éreztem, hogy a honvédség lehet az én utam" – mesélte. Döntését és elköteleződését segítette, hogy szülei támogatása mellett, a család több tagja dolgozik a közszolgálatban: tűzoltó, mentős és a katasztrófavédelemnél dolgozó rokona is van.
A honvéd középiskola elvégzése után, már teljesen egyértelmű volt számára, hogy a katonai pályán folytatja tanulmányait. Így felvételt nyert az MH Altiszti Akadémia szervezetébe az „Acélkocka" Altisztképzési Rendszer képzésére. Vivien jelenleg a tüzér szakirányon tanul. Érdeklődése a tüzérség iránt párjának is köszönhető, aki szintén ilyen szakirányon folytatja tanulmányait.
Vivien elmondta, hogy altisztjelölt társaival egy családot alkotnak, ami egy nagyon mély összetartozás, bajtársi szövetség. A honvédelem eszmeisége fontos iránytű az életében: „Büszkeséggel tölt el, hogy összetartozom olyan nőkkel és férfiakkal, akik egy szent célért – a hazáért – akár az életüket is feláldoznák" – mondta.
Juhász-Fekete Márta 1980-ban született Tiszaföldváron, alapvégzettsége kereskedelmi és ebben a munkakörben is helyezkedett el. Bár fiatal felnőttként már volt benne egy érdeklődés a honvédség iránt: „Vonzott az, hogy katonanő legyek, csak akkor az élet nem így hozta, hogy erre a pályára léphessek, ez még egy darabig váratott magára" – mesélte. 2009-ben megszületett kislánya, Márta pedig egy dajkaképző tanfolyam elvégzése után egy óvodában helyezkedett el, utána pedagógus asszisztensként dolgozott egy általános iskola felsőtagozatán egészen 2019. február végéig. Ekkor döntötte el, hogy első elhatározása után húsz évvel megvalósítja álmát és a honvédség kötelékébe áll. Egy érdeklődő email után pár nappal már egy toborzó-irodában találta magát, ahol értesült az MH Altiszti Akadémia „Acélkocka" Altisztképzési Rendszeréről, áprilisra már meg is kapta a fizikai felvételi időpontját. „Egy testnevelés tanár ismerősöm segített felkészíteni a fizikai felvételire, amit sikeresen teljesítettem. A szintén sikeres pszichológiai és orvosi felmérés után augusztus elején vonultam be Szentendrére."
Márta a harckocsizó szakosztályt képviseli egyedüli nőként. „Amikor a szakirányválasztás előtt voltunk, én először teljesen más irányban gondolkoztam. Volt egy személyi elbeszélgetésünk a szakirányokról és ott a harckocsizást úgy mutatták be nekem, hogy attól kezdve feléledt bennem a kíváncsiság, így belevágtam" – mesélte. Döntését nem bánta meg, a tananyag folyamatos számonkérése és a gyakori műhelymunkák segítik őt és társait abban, hogy képzett szakemberekké váljanak.
Márta az „Acélkocka" képzésén is jól teljesít, ezzel kapcsolatban elmondta: „Megmondom őszintén, hogy büszke vagyok magamra, azért, hogy közel 40 évesen itt lehetek és megállom a helyemet. Boldogsággal tölt el, hogy a honvédség kötelékein belül megvalósíthatom régi álmomat és katonanő lehetek."
