Mélyvíz

Negyvenöt éves a Magyar Honvédség szentesi búvárbázisa. Az idősebb katonák emlékei szerint szentesi mintára más helyőrségben, például Tatán és Kalocsán is épült hasonló objektum. Azonban a katonai búvárok alapképzése, osztályba sorolása, szakfeladatonkénti vizsgáztatása jelenleg már csak az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél történik.

Évente két alkalommal, tavasszal és ősszel szervezzük meg a búvárbeosztásokba tervezett katonák alaptanfolyamait. A felkészítés négy hétig tart, saját műszaki felderítő-szakállományunk mellett mi képezzük a búvárokat a Magyar Honvédség valamennyi alakulata számára. A már beosztásban lévők is rendszeresen visszajárnak Szentesre, ugyanis a honvédség keretében egyedül nálunk van lehetőség a segédoktatói, oktatói, merülésvezetői és mentőbúvár-képesítések megszerzésére. Évente kétszer búvárösszevonásokat is tartunk, amelyeken a magasabb osztályos fokozathoz szükséges vizsgákat lehet teljesíteni – lapozza az idei kiképzési tervet Vígvári Tibor őrnagy, a szentesi műszaki ezred felderítőfőnöke.

Munkakörülményeink ideálisnak mondhatók, a Magyar Honvédség egyetlen búvárbázisa ugyanis itt, Szentesen üzemel. Ebben az objektumban dolgoznak az oktatóink, van egy 4 méter széles, 12 méter hosszú és 3,5 méter mély medencénk és egy 6 méter mély, álló merülő tartályunk. Ugyancsak egyedülálló a keszonkamránk is, amelyben ötvenméteres „mélységű", imitált dekompressziós merüléseket tudunk végrehajtani. Ennek segítségével ismerhetik meg a merülésvezetők és a beosztott búvárok az egyéni teljesítőképességük határait.

A szentesi bázis munkatársainak alapvető feladata a búvárok felkészítése a nyílt vízi merülésekre.

A búvárbeosztásokba jelentkezőknek először orvosi vizsgálaton kell átesniük Kecskeméten – itt egészségi okokból általában a jelentkezők húsz százalékát eltanácsolják – sorolja a négyhetes kiképzés állomásait Bagi László főhadnagy, a búvárkiképző részleg vezetője. Alaptanfolyamaink 15-20 résztvevővel indulnak, ezeken további 70-80 százalék körüli a lemorzsolódás. A képzés komoly elméleti oktatással kezdődik, a gyakorlati foglalkozásokon csak az ezt követő sikeres vizsgával lehet részt venni. A medencében először mindenkinek be kell bizonyítania, hogy valóban tud úszni. Az alapkövetelmény: 200 méter folyamatos úszás bármelyik úszásnemben. Ez így első hallásra akár nevetséges követelménynek tűnhet a búvárnak jelentkező katonával szemben, de volt már több olyan hallgatónk is, akiket azért kellett eltanácsolnunk, mert csak „fenn maradni" voltak képesek a víz felszínén.

A kiképzés erőnléti gyakorlatokkal kezdődik: harminc méter úszás víz alatt, uszonnyal, egy levegővétellel, bukfencezés előre és hátra. Ezután következik a felszerelésekkel való „ismerkedés", például a búvárkészülék felvétele két perc alatt a medence alján, az oktató kézjelzéseinek megfelelő tevékenykedés a vízben, maszk ürítése víz alatt, a kiejtett légzőautomata megkeresése, a bajba került társ mentése. A báziskiképzés zárásaként a búvárjelöltek a hat méter mély, elsötétíthető tartályba merülnek, hogy a víznyomást is megtapasztalják – mintha a nyékládházi vagy a hegyeshalmi bányatavaknál gyakorolnának a valóságban. A kiképzés utolsó hetében pedig a Kurcán, a Holt-Tiszán és a Tiszán nyílt vízi merüléseket hajtanak végre.

A beosztásukhoz szükséges speciális feladatokat már az anyaalakulataiknál sajátítják el a nálunk végzett búvárok – kapcsolódik a beszélgetésbe Márton Róbert főtörzsőrmester, aki a Magyar Honvédség egyetlen, C fokozatú oktatói vizsgával rendelkező mesterbúvára. Ennél már csak a mesteroktatói fokozat a magasabb, de Magyarországon ezt nem lehet megszerezni, mert nincs annyi magasan képzett szakember, amennyi a mesterjelöltek vizsgáztatását végző bizottságba kell.

A mi ezredünknél a búvárok vagy az 1. hídépítő századnál dolgoznak műszaki felderítőként, vagy a búvár-kiképzőbázis állományába tartoznak. Alaprendeltetésünkből adódó általános feladat a folyóakadályok, a megközelítő utak, az építésre alkalmas anyagok, a szemben álló erők anyagi eszközeinek és tevékenységének felderítése. Részt vesznek műszaki szakfeladataink végrehajtásának előkészületeiben is, például hídépítéskor átvizsgálják a folyót, megállapítják a sodrás sebességét. Búváraink segítenek a gyakorlatok alkalmával vízbe ejtett tárgyak felkutatásában, de emeltünk ki 40 méter mély bányatóból tűzoltó helikopterről leszakadt víztartályt is. Ugyanakkor a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság is gyakran kér tőlünk segítséget egy-egy folyószakasz vagy tó átvizsgálásához. Találtunk már rozsdás vaságyat, lopott biciklit és motorkerékpárt, kardot, lőszereket, pisztolyt és több alkalommal vízbe fulladt személyt is.
Ami pedig az idei kiképzési évet illeti: a búvárbázis dolgozói a korábbiakhoz képest még több munkát vállaltak magukra.

Szeretnénk elsüllyeszteni két, másra már nem használható BTR-t – vázolja nem mindennapi tervüket Márton főtörzsőrmester. Az egyik „hullámsírja" a hat méter mély Mályi-tó lenne; ezen gyakorolhatnánk a behatolást, a víz alatti műszaki munkákat, és majd ha lesznek megfelelő méretű ballonjaink, a roncs kiemelését is. Ugyanakkor a lövészek és a harckocsizók kiképzésében sokat jelentene, ha a katonák nem csak a búvárbázis medencéjében lévő harckocsimaketten gyakorolhatnák az elsüllyedt járműből való kimenekülést. A másik BTR vontatható lesz, az átkelést szimulálva a partról lehet a Tisza vizére húzni, ahol aztán elmerül majd a katonákkal együtt.

Vízfelszíni mentést már rengetegszer gyakoroltunk, de a folyó közepén elsüllyedt járművet és annak személyzetét eddig még egyszer sem próbáltuk kimenekíteni. Pedig az ilyen balesetekre is fel kell készülnünk. Természetesen a BTR-ben ülő katonák részére is nagyon hasznos egy ilyen gyakorlás. A kiképzés úgy kezdődik, hogy kívül-belül bekamerázzuk a járművet és monitoron nézzük, hogy merülés közben talpra esik-e vagy a tetejére fordul, esetleg arra az oldalára dől, amelyen a menekülésre kijelölt ajtó van. Mi leszünk az elsők, akik láthatják egy páncélozott jármű elsüllyedésének teljes folyamatát.

Távoli terveink közt szerepel még, hogy egy helikopterroncsot is elsüllyesszünk a Mályi-tóban. Ez is függőlegesen lenne mozgatható, a szokásos búvártevékenységek gyakorlása mellett azonban a hajózók kiképzésére is kiválóan lehetne alkalmazni. A gép személyzete a víz felszínén ülne be a roncsba, amit aztán ballonokkal hirtelen lerántanánk – mintha valóban lezuhanna.

A Balaton is tartogat még munkát a katonai búvárok részére: az eliszaposodott kenesei és badacsonylábdihegyi kikötő és strand megtisztításában, valamint a tóban lévő, a fürdőzők testi épségét veszélyeztető világháborús robbanószerkezetek felkutatásában tudnának sokat segíteni.

A roncsok elsüllyesztését és a Balaton megtisztítását egyelőre még csak tervezzük, az viszont már biztos, hogy heteken belül megkezdjük a honvédség laktanyáiban lévő tűzi víztározók ellenőrzését – veszi át ismét a szót Bagi főhadnagy. Gazdaságosabb ugyanis, ha katonai búvárok végzik ezt a munkát, mintha mindegyikből leeresztenék a vizet, és úgy vizsgálnák át a tartályok falait és szerelvényeit.

Az elmúlt 45 év megviselte a búvárbázist, ráférne egy alapos karbantartás. Számos víz alatti szerkezet, a harckocsimakett elöregedett, cserére szorul. A honvédség egyetlen mobil keszonkamrájának szállításához hamarosan korszerű konténert kapnak. Ez azért fontos, mert a nyílt vízi merülések helyszínére eljuttatott kamrában lehet szabályosan „felszínre hozni" a nagy mélységből veszélyes gyorsasággal emelkedő búvárt.

Fotó: a szerző felvételei, Galovtsik Gábor és Rácz Tünde

Forrás: Magyar Honvéd 2014. február