Mennyből az angyal – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Ritka az olyan terjedelmes családfa, mint amilyennel az UH–60 Black Hawk rendelkezik, s még az Amerikai Egyesült Államokban is szokatlanul hosszadalmas, csavaros, zsákutcákkal teli a légierő új mentőhelikopterének kiválasztásáról szóló történet. A Sikorsky prototípusának levegőbe emelkedéséig rengeteg minden történt.

Repülő mentőautó

A kezdetkor a katonai helikopterek alapvető alkalmazási területe a sebesültek, betegek szállítása volt. A legelső, akkor még inkább érdekes kísérletnek tűnő Sikorsky YR–4B számos példányát szintén ebben a szerepkörben vetették be 1944 áprilisától a kínai–burmai–indiai hadszíntéren. 1950 és 1953 között pedig a világsajtónak is köszönhetően váltak híressé a Koreában tevékenykedő Bell H–13D Sioux-k. A buborék plexifülkés helikopterek a két, oldalra szerelhető, zárt hordágytartóban szállították az amerikai és a szövetséges katonákat az előretolt tábori kórházakba. Vietnamban már megjelentek a harci kutató-mentő helikopterek is: a HH–3E Jolly Green Giant és a jóval nagyobb HH–53B, majd a továbbfejlesztett HH–53C Super Jolly Green Giant már komoly páncélzattal és fegyverzettel felszerelve mentette a bajba került katonákat, szinte mindig az ellenséges géppuskák tüzében. Ekkor formálódtak azok az eljárások, felszerelések, melyek a mai napig meghatározzák a harci kutató-mentő műveleteket, s persze a délkelet-ázsiai hadszíntéren szerzett tapasztalatok az említett feladatra rendszeresített helikopterek kialakítására is jelentős hatást gyakoroltak.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 14-én megjelenő számában!