Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Méretarányosság – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2019. január 13. 18:01

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása megteremtette az önálló magyar térképező intézmény létrehozásának lehetőségét, amivel élt is az akkori politikai vezetés: Böhm Vilmos hadügyminiszter a száz éve, 1919. február 4-én kiadott rendeletével felállította a Magyar Katonai Térképészeti Csoportot, amely az új Országos Levéltár épületében kezdte meg működést, majd 1920 elején jelenlegi helyére, a Szilágyi Erzsébet fasorba költözött.

1599198052
A szervezet a III. katonai felmérésből (1869–1887) származó, tartalmában nagyrészt elavult térképanyagot örökölte meg; a legfontosabb feladat tehát a hadsereg és a polgári felhasználók igényeit kielégítő térképek biztosítása lett. 1920 nyarán vette kezdetét az 1:25 000 méretarányú felvételi szelvények helyszíni megújítása. Mindeközben – egészen pontosan 1921-ben – a szervezet Magyar Királyi Katonai Térképészeti Intézetre változtatta a nevét, ami azonban a következő esztendő során újra módosult, méghozzá a trianoni békeszerződés előírásai következtében. Ez a dokumentum ugyanis – sok egyéb mellett – megtiltotta hazánknak a katonai térképészeti tevékenységet. Kiútként 1922. július elsején létrehoztak egy fedőszervet, s a pénzügyi tárca ügykörébe sorolták azt M. Kir. Pénzügyminisztérium XIII/C ügyosztály (Állami Térképészeti Intézet – ÁTI) néven. Elsődleges feladata ugyanakkor nem változott: továbbra is a hadsereget kellett ellátnia katonai térképekkel.

Frankhamisítók

A szervezet fontos szerepet játszott egy, a térképezéstől merőben eltérő „szakterületen" is. Az 1925-ben kipattant frankhamisítási botrányról van szó, amely az intézet történetének kétségkívül érdekes színfoltja, érdemes tehát megismerkedni a részletekkel. Az ügy kiindulópontja mi más is lehetett volna, mint a trianoni békeszerződés: a megkötésével elszenvedett sérelmekért Franciaországot tartotta felelősnek hazánk politikai elitje, amely a határrevíziót tekintette elsődleges céljának. Meg akarták rengetni s Francia Nemzeti Bank iránti bizalmat, s ekkor jött a frankhamisítás ötlete, amihez egyébként a labilis gazdasági-pénzügyi helyzet még kedvezett is. Fontos mozgatórugó volt tehát a bosszú: a hamis pénz ideális eszköznek mutatkozott a francia gazdaság gyengítésére, illetve a csehszlovák választások befolyásolására. A pénznyomás az Állami Térképészeti Intézetben történt, ahol a szükséges eszközök birtokában a legnagyobb címletű bankjegyet, az 1000 frankost kezdték el gyártani; ebből végül mintegy 30 000 darab készült. Minden a titkos forgatókönyv szerint zajlott, mígnem 1925 decemberében, a hollandiai Amszterdamban lebuktak a hamis frankot terítő magyarok. A botrány viharos gyorsasággal dagadt, egymás után tartóztatták le a terjesztőket Hamburgban, Koppenhágában és Milánóban.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 11-én megjelent számában!