Most te vagy a váltásparancsnok!
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2014. április 28. 7:28Így van ez szimulált éles helyzetben: a készenléti szolgálatot adó váltás parancsnokát hirtelen fizikai rosszullét fogja el, és valakinek gyakorlatilag abban a másodpercben át kell vennie a feladatkörét, mert a küldetés − azaz a légtér szuverenitásának védelme − mindig elsődleges fontosságú. „Mission first, always” – mondanák a NATO-ban, és mondják bizony a Sziklában is.
Az ilyen napokon a Jókai utcában lakókat rendszerint értesítik, hogy az amúgy kívülről csendes Szikla környékén most bizony hanghatások várhatóak – amit megerősítenek többek között már a falakon belül felállított géppuskafészkek is. Beljebb, a védett objektum bejáratánál a Szikla biztosításáért – és nem mellesleg teljes logisztikai ellátásáért is − felelős MH 54. Veszprém Radarezred katonáiból álló őrség lankadatlan éberséggel figyel minden mozgást. Még akár az újságíró feltűnése is részét képezheti a gyakorlatnak, mit lehet ezt tudni, ugyebár…
Az ellenőrök meg amolyan „Nagy Testvér"-ként az ő tevékenységüket figyelik, és persze jegyeznek minden apróságot. Látszólag ártalmatlan katona bukkan fel most az egyik folyosóról, aki aztán a megfelelő papírok hiányában nem egészen fél perc alatt a földre kerül. Mivel nem működik együtt a biztonságiakkal, sőt fegyvert is találnak nála, hamarosan szakszerűen kivezetik az előtérből. Valóban a két alakulat közös gyakorlata ez, hiszen a május végén érkező NATO-ellenőrök a konkrét hadműveleteken kívül az erők védelmének működését és a logisztikát is apró elemeire bontva veszik majd górcső alá.
Triplázásra készülnek
Amíg átjutunk a külső biztonsági rendszeren, és a neonfény megvilágította folyósokon el nem érünk a Szikla szívébe, azaz a légi irányító központba, addig az MH LVIK parancsnoka, Szűcs József ezredes a sápadt fénynél jóval világosabban elmeséli nekünk mindazt, amit erről a nagyszabású és kulcsfontosságú képesség-ellenőrzésről tudnunk kell.
Bevezetésként elmondja, hogy amióta a NATO integrált légvédelmi rendszere kialakult, azóta a szövetség minden, a rendszerben működő erőt és eszközt időről időre ellenőriz. Mégpedig azért, hogy megbizonyosodjon arról: egy-egy adott katonai szervezetnél valóban megvannak-e a papíron létező képességek és eszközök. Ez kétféle módon történhet: éles műveletek keretében vagy harcászati ellenőrzés (TACEVAL) során.
„2005-ben és 2008-ban az itt szolgálatot teljesítő állomány sikeresen hajtotta végre ezeket az ellenőrzéseket. A legutolsó „mission capable" (azaz feladatképes) minősítés óta eltelt néhány év, azóta pedig szervezeti változáson és technikai modernizáción is átestünk. A központ megalakulásakor több stratégiai cél is megfogalmazódott. Ebből az egyik az volt, hogy mire a NATO új vezetési rendszerének bevezetése már Veszprémben is konkrét feladatokat jelent, addigra képesek legyünk végrehajtani ezt a harcászati ellenőrzést" – részletezi az alapokat az ezredes.
Az LVIK-nél természetesen az egyéni és a rendszerszintű felkészítésekkel már jó ideje gyakorolnak erre a nagyon komoly, nemzetközi szintű megmérettetésre. A legnagyobb kihívást − mint megtudjuk − az jelentette, hogy a napi munka, az éves kiképzési rendezvények és programok mellett miként lehet a rendelkezésre álló időbe beilleszteni a harcászati ellenőrzésre való felkészülést.
„A NATO ellenőrző csoportja már járt előzetesen nálunk, tehát a májusi forgatókönyvet nagyjából ismerjük – persze a bekövetkező konkrét incidenseket nem, ezek az utolsó pillanatig titokban maradnak számunkra. Merthogy akkor bárkivel, bármikor, bármi megtörténhet – ez alól pedig még a parancsnok sem kivétel. A „Pásztázott Légtér 2014" gyakorlatot már teljes egészében úgy építettük fel, ahogyan a szövetség illetékesei előre jelezték a májusi ellenőrzés lefolyásának rendjét" – folytatja gyors léptekkel Szűcs József ezredes.
De miért is olyan lényeges ez a „mission capable" minősítés?
A minőség védjegye
Több szempontból is. Kezdjük azzal, hogy amikor egy szövetségi művelethez a különböző nemzetek felajánlott erőit vizsgálják, általában az első kérdés úgy hangzik: mikor vett részt az adott (al)egység harcászati ellenőrzésen, és milyen eredményt ért el? A legmagasabb szintű, „feladatképes" minősítés tehát a NATO-ban a minőség védjegyének számít.
„Másfelől ez a minősítés határozza meg – eredménytől függően − a következő három-öt évre az egész központ tudásszintjét. Ha ugyanis „mission capable" értékelést kapunk, akkor a következő ellenőrzésre öt évnél hamarabb nem kerül sor. Ha alacsonyabb fokozatú lesz a minősítés, akkor pedig két-három év múlva jön a következő felmérés. De mi ragaszkodunk a hagyományainkhoz… A veszprémi légi irányító központnak egyébként jó híre van a szövetségen belül: gyakran más ellenőrzések kapcsán is megkeresnek minket" – büszkélkedik a parancsnok.
Miközben a folyósokon haladva az őrt álló katonák mellett egyre közelebb érünk végső célunkhoz, Lampert József alezredes, az MH LVIK szimulációs és gyakoroltató központjának parancsnoka is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Szerinte kicsit misztikusan hangzik ez a „NATO-ellenőrzés" kifejezés, és tulajdonképpen a fentiek mellett egyáltalán nem az a legfontosabb cél, hogy a központ kapjon egy bekeretezett dokumentumot, amire rá van írva, hogy „mission capable".
„Messzebbre kell néznünk a nemzeti kereteknél. Ha ugyanis bármi történne a közelünkben − beszéljünk akárcsak mondjuk instabil regionális helyzetről − magas szintű NATO-parancsnokságok bizonyos erőket, a minősítésünktől és képességeinktől függően, hozzárendelhetnek akár a Sziklához is. Sőt, az is előfordulhat, hogy az állomány kiválasztott tagjainak egyeztetés alapján, záros határidőn belül, bizonyos műveletekben akár külföldön kell szolgálatot teljesíteniük" – fogalmaz az alezredes, miközben utat engedünk két vegyivédelmi ruhába öltözött légiirányítónak, akik gázálarccal és sisakkal a kezükben haladnak át gyorsan közöttünk. Javában zajlik ugyanis a gyakorlat, és a szimulált helyzetben −mint fentebb írtuk − bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet…
Tanulni is csak itt lehet
A hadműveleti központ ajtaján kis ezüstszínű cápa fogadja az elé érkezőket – merthogy a veszprémi Sziklának ez – Silver Shark − a nemzetközi hívójele. Feltárul az ajtó, és egészen más kép fogad minket, mint mondjuk egy „átlagos" munkanapon. (Persze, mi átlagos egy ilyen védett objektumban…)
Először is a teljes állomány vegyivédelmi ruházatban ül szolgálati helyén, a hatalmas kivetítők alatti szekrénysor tetején pedig katonás rendben csordultig telt málhazsákok sorakoznak. A táblákon számunkra megfejthetetlen betű- és számsorok – és általában mindenfelé adatok és információk halmaza. Néhány perc múlva a váltásparancsnok rosszullétet szimulál, az egészségügyi személyzet megérkezik, kikérdezi, majd elkíséri a gyengélkedőre. Még ki sem lépett az ajtón, valaki máris átvette a beosztását – rezzenéstelen arccal, mintha csak valamiféle rutinfeladatra kapott volna parancsot.
„Most te vagy a váltásparancsnok!" – hangzik el, és a munka zökkenőmentesen zajlik is tovább.
Pedig az itt dolgozó személyi állomány a rendkívül szakmaspecifikus tudást sehol máshol nem szerezheti meg, csakis itt lenn a Sziklában. Nincs hazai iskola, sem tanfolyam. Mire például valaki beülhet a váltásparancsnok mindenkori helyére, körülbelül tíz évet kell szolgálnia – feltéve, hogy eleve megvan benne a rendkívül felelősségteljes feladat ellátásához szükséges alapképesség, és a személyisége is megfelelő a fejlődéshez.
„A kiáramlás miatt a rendszert elhagyó kollégáink értékes tapasztalatokat is visznek magukkal, és ezt nem könnyű pótolni. Az újoncok mellett mindig ott ül néhány tapasztaltabb kolléga; ezt az állományarányt kell folyamatosan fenntartanunk. Nálunk az egyéni képességek terén is a homogenitásra kell törekedni. Az egész rendszer csak akkor tud működni, ha mindenki pontosan teszi a saját dolgát; tehát a részegységek optimuma adja az egész rendszer maximális hatásfokú működését. És persze a sikeres ellenőrzést is…" – láttatja Szűcs József ezredes azt, hogy miért van személyi kérdések terén is különleges helyzetben a Magyar Honvédség egyik legfiatalabb alakulata, és hogyan függ ez össze a NATO-ellenőrzéssel.
Tökéletes illúzió
Megszólal a hangosbemondó, és mire felfoghatnánk pontosan, mit is közölnek az állománnyal, a katonák máris villámsebességgel veszik fel a gázálarcot és a kesztyűket. Most épp vegyi támadás történt… tehát például a vadászirányítók ilyen öltözékben irányítják tovább a monitoraikon mozgó kis pontokat. Különös, hogy ha szigorúan a terem munkakörnyezetét nézzük, akkor szimuláció és éles műveletek között bizony nincs különbség.
„A monitorokon minden egyforma. A szimuláció persze sosem lesz valóság – de az állomány természetesen valós helyzetekben is dolgozik. Mi már adtunk készenléti szolgálatot a szerb válság idején is, akkor viszont a kijelzőkön látott légi célok valóban fenn voltak az égen… Érdekes még az is, hogy a régebb óta itt szolgálók valós helyzetekben sokkal egyenletesebben, még magasabb szinten teljesítenek, mint szimuláció során. De az illúzió tökéletes" – véli Lampert József alezredes, az „illuzionisták" vezetője.
A Szikla szimulációs képessége olyan fejlett, hogy egyetlen repülőgép felszállása nélkül akár több száz katonai gép részvételével zajló légi háborút is tudnak imitálni. Természetesen a harcászati ellenőrzésre történő felkészülést jóval rövidebb, alapszintű, egymásra épülő, két-három órás szimulációkkal kezdték. Hogy konkrétumokat is említsünk: az ilyen szimulált incidensek között – a korábban látottak mellett − előfordulhat például bajba jutott légijármű bejelentkezése, légteret sértő légijármű feltűnése és számtalan technikai meghibásodás is… a variációk száma végtelen.
A váltásnak óránként két-három ilyen incidenst kell majd tudnia kezelnie – most és május végén egyaránt.
Akkor majd a NATO-ellenőrök saját szabálykönyvük alapján minden ellenőrzött részterületen megvizsgálják egyrészt a rendelkezésre álló erőforrásokat és készleteket; nem szólva persze az egyéni teljesítményekről. Lényeges, hogy mindig azt figyelik, hogy az adott cselekvés milyen hatással van a rendszer egészére.
„Előfordulhatnak olyan hibák, amelyek az egész művelet sikerére nincsenek hatással. De történhetnek persze nagyobb kihatású baklövések is, amelyek már a végső eredményt is befolyásolhatják… de persze ez csak szimuláció!" – tesz pontot a beszélgetés végére az MH LVIK parancsnoka, majd utat enged a sietve a központba érkező egészségügyi személyzetnek. Éppen „szívrohamot kapott" a légihelyzetkép-előállító csoport parancsnoka… ám ugye, tudják, mi történt aztán…? „Most te vagy a csoportparancsnok!"
Mert: mission first, always…
Fotó: a szerző felvételei