Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Naperőművet kapott a tatai laktanya

Szöveg: Nyulas Szabolcs |  2013. december 13. 10:19

Kis teljesítményű naperőművet kapott a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyája, illetve kilenc másik honvédségi létesítmény az országban. Erről Ritter Antal, a HM EI Zrt. Energetikai és Közműszolgáltató osztályának vezetője számolt be december 12-én Tatán.

1595964328
Sándor Zsolt dandártábornok, parancsnok és Ritter Antal projektvezető

A szakember szerint az unió által biztosított forrásokból, pályázati úton sikerült pénzt szerezni a napelemes rendszerre. Az összesen 460 millió forintnyi összegből tíz honvédségi létesítményben alakítottak ki ilyen naperőművet, köztük a tatai laktanyában, ahol a rendszert be is mutatták.
A telepítés projektvezetője elmondta: összesen 204 darab napelem-táblát helyeztek el a tatai laktanya egyik épületének tetején, amelyek együtt 47,9 kilowattóra teljesítményre képesek. Éves szinten ez 55 ezer kilowattnyi energiát termel, ami éppen 8 százaléka a laktanya 700 ezer kilowattórányi éves fogyasztásának.

A táblák gyártója 25 évre garantálta a rendszer működését, ami viszonylag hosszúnak mondható, ennyi idő alatt pedig már valóban jelentős energiamennyiséget termel – tette hozzá Ritter Antal.
„Azt gondolom, hogy van tere a honvédségen belül a megújuló energiaforrások használatának, újabb projektek előkészítésének, amelyek egyrészt a létesítmény-üzemeltetést, másrészt a környezetbarát működést segíthetik" – hangsúlyozta a vezető, azzal együtt, hogy vannak még ötleteik ezen a téren.

1595964328
204 napelemtábla a megerősített tetőszerkezeten

A honvedelem.hu kérdésére válaszolva Ritter Antal elmondta, hogy hasonló, a környezetvédelmet és a megújuló energiaforrásokat megcélzó rendszer üzemel például a HM Currus Zrt. telephelyén, ahol nemrégiben egy faapríték-kazánt helyeztek működésbe. Mivel a telephely mögött van egy erdő, ezért még arra sincs szükség, hogy messziről hozzák a fűtőanyagot, így nagyon jó hatásfokkal működhet a kazán.

Fotó: Galovtsik Gábor