Napsütés, sajtó, exhumálás

Reggel fagyra és napsütésre ébredtünk. Végre nem esett napközben, így kicsit komfortosabb volt a kutatás. Délelőtt szerencsére a hőmérséklet elérte a rekordszintű 8-9 fokot.

Tegnap is sok újságíró volt jelen a helyszínen, de ma még nagyobb volt az érdeklődés. A helyszíni munkálatokon kívül a két ország kutatóinak közös munkáiról, az együttműködés nehézségeiről és a kopaniscsihez hasonló magyarországi munkáltakról érdeklődtek. Információt kaptak az orosz pilótákkal kapcsolatos kutatásainkról, főleg a legutóbb Seregélyes mellett megtalált orosz pilóta exhumálásáról és a jövő terveiről. Kíváncsiak voltak arra, hogy miért fontos ez a kutatás a számunkra és milyen érzés több mint 70 év után itt dolgozni. Elmondtam nekik, hogy a legfontosabb cél a hősi halottak exhumálása, mert gondoskodnunk kell az egykori hőseinkről. Nincs elfelejtve senki, aki harcolt a hazájáért! Jóleső érzés, hogy mind az orosz, mind a magyar kutatóknak egyformán fontos a másik nemzet hősi halottainak felkutatása is.

A mai munkálatok során három feladatunk volt. Folytatódott a kráterek környékének detektorozása, a markoló által a kráter mélyítése során kiemelt föld átvizsgálása és a becsapódási kráterek mélyítése. Mindhárom feladatot abból a célból végeztük el, hogy meggyőződjünk arról, vannak-e még a földben további emberi maradványok. Mivel a mélykereső további nagy jelet nem fogott, a kis detektorral a felszínhez közel fekvő kisebb darabokat kerestük.

Ma is exhumáltunk, mert a becsapódási kráterektől 8 méterre egy helyen repülőgép darabok és emberi maradványok feküdtek 10 centiméter mélyen, továbbá a kráterekből is kerültek elő újabb csont töredékek.

Úgy gondoltuk, hogy a két pengősnél nem lesz fontosabb személyzethez köthető lelet, de a mai nap rácáfolt. A kráter mélyítése során előkerült a személyzet egyik tagjának a gombja, melyen rajta van a koronás sas. Később a gép faborításából sikerült kiemelni egy tenyérnyi darabot, rajta a trikolor, vagy a felségjel fehér részével.

Délután 5 óra körül a kiemelt leletek között a Ca. 135 alkatrészjegyzéke alapján olyan darabot kerestünk, ami egyértelműen beazonosítható. Tegnap az egyik kráterből kiemeltünk egy jellegzetes darabot, melyet a rajzokkal ellátott katalógusban a 19360. szám alatt megtaláltunk és ez a fényképező berendezés állásszögét vezérlő rudazat. Az összes alkatrészt és kiemelt darabot átnézve megállapítható, hogy a gép orr-részétől a farok részig és a motor (motorok) környékéről kerültek elő darabok a feltárt kráterekből. Találtunk olyan alátéteket, csavarokat, melyeket nem roncsolással távolítottak el (valószínűleg a helyi emberek), ebből és a szétbontott főtengelyből arra lehet következtetni, hogy a gép roncsait elbontották és használhatónak vélt darabokat elszállították, a földi maradványokat pedig a kráterbe dobták és betemették.

Holnap, azaz október 24-én még kimegyünk a helyszínre, mert nem lett minden kiemelt föld átvizsgálva, valamint a Don Kutatócsoport vezetőjével lesz egyeztetés a csontok és kiemelt darabok további sorsáról. Természetesen a helyi múzeumok fognak először válogatni a leletekből, de remélem egyszer az általunk összeállított kívánság lista leletei hazakerülnek Magyarországra.

Az elkerült leletek és a dokumentumok alapján úgy gondolom, hogy a személyzet közvetett bizonyítékok alapján azonosítható, mert

a pengő, a gomb és a trikolór bizonyítja a személyzet nemzetiségét,

a kormánydarab és a vezérlő rudazat pedig a lezuhant repülőgép típusát. Ráadásul a korabeli jelentéseken a Asztalos Ferenc zászlós, Mády Zoltán hdp. őrmester, Csiszár András szakaszvezető és Jandrasits László őrmester hősi halálának helyszíneként Kopaniscsét tüntették fel, ami egyezik a roncsok előkerülési helyével

Emlékezzünk rájuk (és minden hősi halottra) kegyelettel!

Október 22. (kedd)

A Szolnok-Liski távolságot viszonylag gyorsan le lehetne küzdeni, ha nem lenne orosz-ukrán határ. Több mint három óra volt az átkelés, ami miatt hétfőn már sötét volt mire megérkeztünk úticélunkhoz.

Október 22-én, kedden reggel indultunk ki a helyszínre, ahol szakadó eső, erős szél és 5 Celsius-fok körüli hőmérséklet fogadott minket. Az orosz kutatók egy része már ismerős volt, mert közösen dolgoztunk Ilovszkoje környékén tavaly nyáron. Megmutatták a korábban talált darabokat, amelyek közül egy ezüst kétpengős volt a legkülönlegesebb lelet. Valószínűleg a személyzet egyik tagja vitte magával az utolsó bevetésre. A becsapódás helye szemmel is látható, mert több mélyedés van egymáshoz közel, valószínűleg ezeket a becsapódó gépdarabok fúrták a földbe. A gödrök jelenleg már nincsenek állandóan víz alatt, de a széleinél még most is mocsaras a terület.

Első lépésként az úgynevezett nagykeretes mélykeresővel átvizsgáltuk a becsapódási kráterek környékét egy 50×70 méteres területen, de csak a mocsaras részen jelzett fémet a detektor. Délelőtt a markoló kiemelte a talajt 10 centi mélységig a kráterekből. A kiemelt föld átvizsgálása során gépalkatrészek és emberi maradványok kerültek elő. Volt olyan rész, ahol szinte alig néhány centi föld takarta a csontokat.

Ezután újabb mélyítés következett körülbelül 30 centiméter mélységig. A detektorok egy helyen nagy jelet fogtak, ezért ott tovább mélyítettük a gödröt. Először a csillagmotorok hengereire jellemző hűtőbordák darabjait találtuk meg, majd elértük a főtengely végét, melyet a körbeásás után kiemeltük. Sajnos hiányos a (Piaggio P.XI. RC-40 típusú) motor főtengelye, mert csak az egyik sor van meg a hajtókarokból. A motor a becsapódáskor megsérült, mert vannak meggörbült hajtókarok, majd a helyi lakosok szétbontották. A gép típusának azonosításához nagy segítséget nyújt, hogy előkerült (feltehetőleg) a pilóta szarvkormányának egy darabja, a CAPRONI felirat töredékével.

Holnap, azaz október 23-án, szerdán folytatódik a lezuhanási hely feltárása. A legfontosabb célunk a becsapódás helyéről exhumálni a személyzet földi maradványait.

Október 19. (szombat)

A Don Kutatócsoport meghívására 2012. augusztusában jártunk először a Don kanyarnál, ahol a magyar pilóták nyomait kutattuk. Miután végeztünk a betervezett kutatási munkálatokkal, az utolsó napra egy különleges helyszín meglátogatását szervezték le az orosz kutató kollégáink, akiknek Kopaniscsében élő emberek mesélték, hogy a második világháború harcai során egy felrobbant bombázó darabjai zuhantak bele a Don-folyó melletti kis tóba és a körülötte fekvő vizenyős területre.

Mivel a Don ezen szakasza felett a magyar légierő is súlyos harcokat folytatott, fennállt annak a lehetősége, hogy egy magyar gépről lehet szó. Lelkesen készültünk az utolsó kutatásra, de az időjárás keresztül húzta a számításunkat: a komoly esőzés miatt lehetetlen volt a helyszín bejárása, ezért elmaradt a kutatás.

Miután hazajöttünk, az orosz kutatók folytatták a lezuhanási hely felderítését és sikerült darabokat találniuk a gépből. Falemez darabokon a zöld és fehér sáv találkozása látszik, amely minden valószínűség szerint a nemzeti trikolór része. Vitaly Latarcev értesített a leletekről, mely azért különlegesen fontos számunkra, mert 1942. október 31-én egy magyar Ca.135 típusú bombázó Kopaniscse légterében légvédelmi találatot kapott és felrobbant. A személyzet Asztalos Ferenc zászlós megfigyelő, Mády Zoltán hadapród őrmester pilóta, Csiszár András szakaszvezető rádiós-lövész és Jandrasits László őrmester szerelő-lövész hősi halált haltak. A gép az orosz vonalak mögé zuhant, ezért az elégett holttestek az ellenséges területen maradtak.

Elkezdődött az engedélyek beszerzése, amely nagyon elhúzódott, ezért úgy terveztük, hogy a következő évre tolódik a magyar gép ügye. Közben Seregélyesen előkerült egy orosz Il-2-es a pilótával együtt, ezért 2013. szeptember 2-5. között exhumáltuk a pilóta földi maradványait, közösen a Don Kutatócsoport képviselőjével, Borisz Davidovval. Ekkor értesültünk róla, hogy a magyar gép lezuhanási helyét illegálisan kutató kincsvadászok fosztogatni kezdték, emiatt azt javasolták, hogy a lehető leggyorsabban végezzük el közösen a gép kiemelését és a személyzet exhumálását.

Az expedíció szervezése során értesítettem a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályt arról, hogy a feltárás során magyar pilóták földi maradványai kerülhetnek elő. Az orosz fél a szükséges engedélyek beszerzése után elküldte a meghívóleveleket, majd ezen a héten Budapesten megkaptuk az orosz vízumot, ezért október 20-án, vasárnap reggel a Magyar Roncskutató Egyesület szervezésében ismét útra kelünk a nagy harcok helyszínére a Donhoz.

Tevékenységünket a honvedelem.hu olvasói minden nap nyomon követhetik!

Fotó: az expedíció tagjaiés archív