„Ne engedjük a feledés homályába veszni elődeinket!”

Szöveg: Cseszreginé Csekei Judit százados | 2014. december 11. 16:41

„Nincs más feladatunk, mint nem engedni végleg a feledés homályába veszni kimagasló elődeinket, hogy követendő példájuk erőt adhasson majd az utánunk következőknek!” – emelte ki Kun Szabó István vezérőrnagy Győrben, a 11-es győri vadászok emlékművénél, azon alakulat emlékhelyénél, amely több dicsőséges csatában is kitüntette magát a száz esztendővel ezelőtti vérzivataros időkben.

Az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából − Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata által − rendezett megemlékezés az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszalegységének bevonulásával kezdődött. Fekete Dávid, Győr alpolgármestere emlékezett a hazafiságukkal és önfeláldozásukkal az utókor tiszteletét kivívó katonahősökre és áldozatokra. Az önkormányzat I. Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságának elnöke beszédében hangsúlyozta: időtartamában sem gyors és végkimenetelében sem nyertes háború elé nézett nemzetünk. Ezt azonban száz évvel ezelőtt senki sem jósolta meg előre, mindenki a győzelemben bízott. A 20. század nehéz, emberpróbáló történései után napjainkban szabadon emlékezhetünk azokra, akik az első világháborúban küzdöttek és életüket adták hazájukért és nemzetükért. A magyar honvédek kiemelkedő képzettsége és teljesítménye is hozzájárult ahhoz, hogy ma magyarul, magyarként élhetünk itt a Kárpát-medencében.

Nem szabad megfeledkeznünk azokról a kiemelkedő katonákról sem, akik hőstetteikkel példát mutatva öregbítették a Magyar Honvédség hírnevét, s szolgálták azzal hazájuk érdekeit. Nekünk, győrieknek különösen büszkének kell lennünk azokra az alakulatokra és katonákra, akik városunkhoz kötődnek. Fekete Dávid kiemelte: a város megalakította− soraiban Kovács Ferenc ezredessel, az alakulat parancsnokával − Győr I. Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságát, melynek célja, hogy a következő négy esztendőben koordinálja a világháborús eseményekről történő megemlékezéseket.

Kun Szabó István vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára felidézte: száz- és százezrek szenvedtek hosszú hónapokig a sok ezer kilométeren át kanyargó, nyomorúságos harcárkokban, ahol a tüzérségi, akna- és géppuskatűz mellett a betegség, a fagy és adott esetben az éhség is tizedelte a végsőkig kiszolgáltatott, reménytelen embereket. Ugyanakkor nemcsak szomorú, hanem dicsőséges lapjai is voltak ennek a háborúnak, hiszen a helytállás, a bátorság, a végsőkig menő önfeláldozás és a bajtársiasság legszebb példáival ma is könyveket lehetne megtölteni. Akkor is bebizonyosodott, hogy a magyar igazi katonatípus, és ezt az ellenfelek is elismerték: katonáink tették a kötelességüket a szárazföldi csapatoknál, a haditengerészetnél vagy a levegőben; s hogy miként, azt kitüntetéseik nagy száma igazolja.

Az emlékező szavak után Dudás Dorottya, Radnóti- és Latinovits-díjas előadóművész szavalta el Babits Mihály Miatyánk című versét. Ezt követően az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszalegysége díszlövéssel emlékezett a világháború elesett hőseire.
A centenáriumi ünnepség koszorúzással folytatódott. A légvédelmi alakulat nevében Bozsóki Attila alezredes, parancsnokhelyettes tisztelgett a háború áldozatai előtt.