Névtelen hősök láthatatlan harca

Az Osztrák-Magyar Monarchia hírszerző és elhárító szolgálata az első világháborúban címmel rendeztek konferenciát október 2-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusának dísztermében. Si vis pacem, para bellum, azaz ha békét akarsz, készülj a háborúra – idézte a latin mondást megnyitójában a konferencia fővédnöke, Hende Csaba. A honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: mi békét akarunk, ezért kell emlékezünk az első világháború százéves évfordulójához kapcsolódóan a rendkívül személyi és anyagi veszteségekre, Trianonra, illetve a háború nyomában járó válságra, amelynek táptalaján szárba tudott szökkenni a 20. század két szörnyűséges diktatúrája, a nemzetiszocializmus és a bolsevik kommunizmus.

„Emlékeznünk kell rá, hogy csakis elkötelezett, szakmájukat jól értő, kiképzett, jól fegyverzett, jól vezetett katonák tudnak érdemben cselekedni a hazáért. Emlékeznünk kell, hogy minden haderőnek jól fel kell készülnie, és csak megfelelő fegyverzettel lehet katonai feladatokat sikeresen végrehajtani. Végső soron pedig csak a nemzet által szeretett és az állam által megbecsült honvédség lehet sikeres" – szögezte le Hende Csaba.

A miniszter felidézte: a katonai hírszerzés mindig kiemelt szerepet játszott háborúban és békében egyaránt. Lehet, hogy ma, a szuperszámítógépek korában már mosolygunk a mandzsettagombban, üvegszem mögé elrejtett kémjelentéseken, az azonosító igazolványként használt kis ikonokon, de ezen a területen igazából mindig is fokozott szerepe volt az emberi teljesítménynek. Sokszor névtelen hősök előtt hajtunk fejet, akik egy-egy jól kiválasztott, ügyes akcióval komolyan tudták befolyásolni a nagy háború menetét, mert felismerték az ellenség hadrendjében a puha pontokat, és kihasználták az ebből fakadó lehetőségeket. Példaként említette Gondos Györgyöt és dr. Simon Pál Mihályt, akik egyiptomi olajkutak elleni sikeres akciójukkal okoztak több millió birodalmi márkás kárt az angoloknak, illetve Pokorny Hermannt, az első komoly rádiólehallgató rendszer megalkotóját. A vezérezredes emellett nyelvzseni is volt, így mind a tizennyolc orosz nyelvkulcsot megfejtette, és mintegy tízezer elsőrendű fontosságú katonai távirat megfejtését segítette elő.

Mint Hende Csaba rámutatott, az említett hősök és társaik hőstetteiben nem kizárólag a karriervágy és a kitűnő képességek játszottak szerepet. „Azok a hírszerzők, akik az első világháború láthatatlan frontjain küzdöttek, a hazájukért harcoltak tetteikkel olyan élethelyzetekben és olyan korban, amikor igen könnyen el lehet tévedni. Jelentős mértékben rajtuk múlott, hogy például az Isonzónál vagy Doberdónál ki tudott tartani a Monarchia" – mondta.

„Olyan hivatás ez, amely folyamatos harccal jár egy soha véget nem érő háborúban. Ez a harc írja a történelmet, ám róla a legritkább esetben íródik a történelem: e harc haditetteit csak nagyon kevés alkalommal, és akkor is jóval később ismerik meg az emberek." A hírszerzés kudarca száz évvel ezelőtt is az embereken múlt, és ma is az embereken múlik: azokon, akik teljesítik kötelességüket, és nem felejtik el, hogy a végső cél a magyar nemzet, az ország biztonságának védelmezése. És szerencsére ilyen hősök ma is vannak.

A konferencián dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora köszöntötte a vendégeket, és üdvözölte a megjelenteket a díszvendégként jelen lévő Amin Mahmoud jordániai miniszterelnök-helyettes, felsőoktatási miniszter is. Az előadásokban szó esett többek között a Monarchia, illetve az Antant első világháborús titkosszolgálati tevékenységéről, hírszerző szervezeteiről, a kémek munkamódszereiről, illetve a világégés hadszínteréről érkezett kémjelentésekről is.

Fotó: Rácz Tünde