Öcsibuff újjászületett

A 122 milliméteres tarack története kihívásokban és izgalmakban egyaránt bővelkedett. Nevének eredetére nehéz lenne rátalálni, Jásdi Balázs szerint feltételezhetően a buff tagot nagy űrméretének és mély, tompa hangjának köszönheti. A típust bemutatva a MATASZ hagyományőrző tagozatának vezetője elmondta, hogy az 1938 mintájú tarackokat 1968-ban modernizálták, és egyébként egészen a kétezres évekig rendszeresített eszközként alkalmazták, közkedvelt, univerzális tüzéreszköznek számított. A modernizálásukkal – a hagyományőrző tagozat szempontjából – csak egy nagy baj volt: az általuk bemutatott 1914-1956 közötti időszakba nem illenek.

Éppen ezért, miután kiderült, hogy egy hazai hagyományőrző és gyűjtő megválna saját – szintén 1968-ban átalakított – darabjától, Jásdi Balázs és csapata kapva kapott az alkalmon, és megszerezte a rég áhított tarackot. „Megszerzése után körülbelül félévnyi munkával sikerült visszaállítani az eredeti, 1938 mintájú, nagy kerekű és nagy pajzsú verzióra. Eredetileg egyszerűbbnek tűnt a feladat, aztán ahogy haladtunk előre a munkálatokkal, egyre bonyolultabbá vált" – idézte fel a restaurálás folyamatát a MATASZ hagyományőrző tagozatának vezetője. Mint fogalmazott, a szerencse több ízben is melléjük állt, hiszen már akkor is begyűjtötték az innen-onnan előkerülő alkatrészeket, amikor még nem is sejtették, hogy egyszer kezükbe kerülhet egy ilyen, 122 milliméteres tarack. „Nagy szerencsénk, hogy évekkel ezelőtt, különböző telephelyeken mindig begyűjtöttem az Öcsibuffhoz való dolgokat is, mint például az elsütőzsinórt, inert lőszereket, ládákat és azt a fogasívet is, ami végül nagy segítség volt a restauráláskor, mert a rajta lévő fogasívet a korábbi hatástalanítási eljárások szerint több ponton is roncsolták."

Az évek során felhalmozott pótalkatrészeken túl a legnagyobbat az lendítette a felújítási munkálatokon, hogy Öcsibuff életre keltését olyan szakértők is figyelemmel kísérték, akik még annak aktív korában javították a típust. „Tápiószecsőn, ahol raktárhelyiséget bérlünk, lehetőséget kaptunk az egykori lövegüzem egyik lövegállásának használatára, ahol meg tudtuk csinálni az átalakítást" – mondta Jásdi Balázs. Hozzátette: a még most is ott dolgozó szakemberek nemcsak nagy örömmel fogadták a régen nem látott típust, de szó szerint minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy a tarack régi fényében tündökölhessen. A cél érdekében számos olyan szerszámot is sikerült beszerezniük, amelyeket a Magyar Honvédség már rég leselejtezett. Ezen eszközök egy része magángyűjteményekbe került, ezek közül sikerült néhányat elkérni, hogy Öcsibuffot újjáélesszék. Mindemellett persze mérhetetlen sok tapasztalattal és leírásokban nem szereplő ismerettel is segítették a restauráció folyamatát.

A munkálatok végére – amelyben jelentős szerep jutott az MH Anyagellátó Raktárbázis tápiószecsői bázisparancsnokságán dolgozóknak – egy éleslövésre végérvényesen alkalmatlan, de fény- és hanghatás imitálására tökéletes működő makett gördült ki a lövegállásból. Első megjelenése az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár városligeti tavaszi szemléjén volt, majd másnap Öcsibuff is részt vett, sőt díszlövést is leadott a Magyar Honvédség központi, hősök napi megemlékezésén. Jásdi Balázs szerint nemcsak ő, de tagtársai is hamar beleszerettek a könnyen kezelhető tarackba, ráadásul hangja is minden várakozást felülmúlt. „Most már csak azt sajnáljuk, hogy csak egy van belőle" – tette hozzá.