Ökumenikus istentisztelettel emlékeztek meg az elhunyt bajtársakról

„A tűzszerészek, az ezred, a Magyar Honvédség teste és lelke mély sebet kapott. Mély sebet, mely még erősen vérzik, ontja magából a fájdalmat, keserűséget, kétségbeesést, megválaszolatlan kérdések tömkelegét és nem utolsósorban az ürességet, amit négy elvesztett katonatársunk, barátunk hagyott maga után. A seb csak nagyon lassan, de előbb-utóbb begyógyul. Begyógyul, de heget hagy maga után. Heget, melyet semmilyen beavatkozással nem lehet eltávolítani. De talán nem is szeretnénk, ha a heg is elmúlna, hiszen pont ez fog minket örökké emlékeztetni arra, hogy a négy kiválóan felkészült tűzszerész, férj, élettárs és családapa hogyan élt, és szentelte életét a hivatásának. Nekünk, akik folytatjuk az általuk végzett munkát, ebből kell erőt merítenünk. A lélek még lassabban gyógyul, mint a test. Talán soha nem lesz olyan, mint azelőtt, de azt hiszem, ők is azt szeretnék, ha mindenki visszatalálna a számára kijelölt útra, hiszen az életnek mennie kell tovább. Mert nem az a legfontosabb, hogyan vesztettük el őket, hanem az, hogyan éltek."

(Lengyel László alezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred törzsfőnökének megemlékező gondolatai, aki jelenleg Afganisztánban teljesít szolgálatot.)

Fotó: Bátyi Edina főtörzsőrmester