Olasz meló – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az amerikai légierő nem csupán a vadászgépeiről vagy a B–2-es stratégiai bombázórepülőiről gondoskodik nap mint nap. Kevéssé ismert talán, de a manőverezni képes, nukleáris robbanófejekkel felszerelt, interkontinentális hatótávolságú LGM–30H Minuteman IV-es rakéták is a haderőnem kezelésében várják a remélhetően soha meg nem érkező indítási parancsot. Az atomfegyverek csapásának is ellenálló, speciális vasbeton silókba (mintegy 400 ilyen áll hadrendben ma is) rejtett fegyverek többségét távolról őrzik: nincs minden ilyen, föld alá rejtett objektum mellett egy komplett laktanya. A Malmstrom, Minot és Warren légibázisokhoz tartozó, kisebb csoportokban szétszórt, kamerákkal és más eszközökkel is vigyázott silókhoz, ha kell, helikopteren érkeznek a gyorsreagálású erők. Erre a feladatra a mai napig egy veterán, de sokszor továbbfejlesztett típust, az UH–1N Huey-t használják. Az évtizedek óta megbízhatóan működő kéthajtóműves forgószárnyasokat ugyanakkor hamarosan lecserélik, ám azokat sokak meglepetésére nem hazai, hanem olasz gép, az MH–139-es váltja fel.

Ciao, Leonardo!

A gépeket persze az Egyesült Államokban, Philadelphiában, a Boeing közreműködésével és irányításával gyártják majd. Ott, a Leonardo üzemében több mint 260 gépet építettek már össze az amerikai és az exportpiacra. Nem véletlen a helyi összeszerelés: az USA kormánya elvárja, hogy a neki eladott, nagy értékű katonai eszközöket náluk szereljék össze, lehetőleg minél nagyobb amerikai beszállítói részvétellel. Ennek megfelelően például az UH–72A Lakota (leánykori nevén Eurocopter H145) típusú helikopter is az Egyesült Államokban felépített gyártósoron készül.

További részletek a Magyar Honvéd magazin december 14-én megjelenő számában!