„Óriási büszkeséggel töltött el, amikor a fiam pályára lépett”

Szöveg: Takács Vivien | 2016. július 3. 13:21

Tizenharmadik helyen végzett a huszonnégy csapatos Európa-bajnokságon a magyar labdarúgó-válogatott. Világversenyen negyvennégy éve nem szereztek ilyen jó helyezést. A franciaországi hangulatról és élményekről Kádár Tamás balhátvéd édesanyjával, „Kádi-anyuval”, azaz Kádárné Hegedűs Veronika zászlóssal, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ (MH LVIK) humánbeosztottjával beszélgettünk.

Milyen volt a hangulat Franciaországban?

Mi belülről éltük meg azt, amit önök a tévében láthattak. Nekünk, szülőknek különösen nagy élmény volt, hogy a szurkolóknak egytől egyig pozitív véleményük volt a fiunkról. Nagyon jó érzés, amikor az ember gyerekét dicsérik. Ha szurkolóként nézem, akkor pedig hatalmas élmény volt magyarnak lenni, nemcsak Franciaországban, hanem az egész úton is. Akármerre mentünk, mindenki köszönt mindenkinek, az autókból lógtak ki a magyar zászlók és a transzparensek, nem is csoda, hiszen ezen az útvonalon velünk volt tele Európa.

Anyaként hogyan élte meg, amikor a fia az Európa-bajnokságon pályára lépett?

Óriási büszkeséggel töltött el. Mindig könnybe lábad a szemem, amikor látom, hogy a gyermekem milyen lelkesedéssel énekeli a Himnuszt. Meccs alatt én is ugyanolyan szurkolóvá válok, mint bárki más, csak bennem talán nagyobb fokú az aggódás. Elsősorban mindig azon izgulok, hogy sérülésmentesen fejeződjön be a meccs… Aztán persze drukkolok a jó eredményért; ha pedig netán nem ilyen születik, akkor bízom abban, hogy legalább Tamás jól játszik. Azonban ezzel a teljesítményükkel biztos vagyok benne, hogy bekerülnek a sporttörténelembe.

Olvastam, hogy Tamás kedvenc ételei a spenót, a krumplis tészta, a krumplifőzelék és a paradicsomleves. Melyikkel fogja őt várni?

Egyelőre még nem tudom, mert most Veszprémből mi fogjuk őt meglátogatni Budapesten. Még az is kérdéses hogy mennyi időt tud itthon tölteni, mert a klubcsapatánál, a Lech Poznan-ban már elkezdődött a felkészülési időszak. De amíg itthon van, biztos vagyok benne, hogy valamelyiket megfőzöm neki.

Minden mérkőzésre el szokta kísérni a fiát?

A külföldi meccsekre nem, de a hazaiakra igen, mert a futball élményén túl csak ekkor tudunk vele személyesen is találkozni. Megvárjuk, amíg leadják a sajtóinterjúkat, elmennek a szurkolók, és utána van időnk együtt lenni egy kicsit.

Megjelent önről egy kép, amelyen piros-fehér-zöld pártás ruhát visel. Gondolom, Tamás a meccs után könnyen kiszúrta önt a lelátón, igaz?

Igen, valóban nem kellett lobogtatnom a zászlómat, egyből megtalált. Még anno a londoni olimpia selejtezőjén megfogadtam, hogy ha Tamásék kijutnak, akkor piros-fehér-zöld pártás ruhában fogok szurkolni. Akkor sajnos az utolsó percekben elbukták a selejtezőt. De sebaj, most Franciaországban bepótoltam. A ruha nagy sikert aratott a szurkolók között is: több külföldi drukkoló és rengeteg kint élő magyar is készített velem közös fényképet.