Páncélos-reneszánsz? – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Attól függően, hogy milyen műveletről, milyen területről, melyik haderőről vagy fegyveres csoportról beszélünk, érdemes legalább két nagy csoportra bontani a 21. század harckocsijaival kapcsolatos elvárásokat, valamint az ezekből adódó haditechnikai, alkalmazási szempontokat.
Ha a modern hadseregek igényeit nézzük, akkor a trend egyértelmű. A fejlesztők kiemelt figyelmet fordítanak a védelemre: modulrendszerű, reaktív pótpáncélzatot, lézeres besugárzásjelzőt, aktív védelmi rendszereket, továbbfejlesztett üreges és/vagy szendvicsszerkezetű páncélzatot, aknák és improvizált robbanótestek elleni, javított páncéltest-védelmet alkalmaznak.

Fontos szempont a mozgékonyság: ezt nagy teljesítményű turbodízel hajtóművekkel, megerősített hajtáslánccal, továbbfejlesztett lánctalpakkal érik el. A nagyobb pontosságot a hosszabb lövegcső, a továbbfejlesztett felderítő és tűzvezető nappali-éjjeli kamerarendszerek, az infravörös kamerák, a lézeres célpontmegjelölés, míg a hatékonyságot a programozható repesz-romboló lőszerek, a továbbfejlesztett, leváló köpenyes páncéltörő lőszerek, a lövegcsőből indítható, irányított páncéltörő rakéták segítik. S mindezek tetejébe ott vannak a digitális adatkommunikációs rendszerek, a saját és ellenséges erőket megkülönböztető eszközök, a távolról irányított felderítőgépek kameraképeinek fogadására és feldolgozására alkalmas berendezések.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin március 13-án, pénteken megjelenő számában!)