Precízen – bármikor – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az MH 25. Klapka György Lövészdandár 1. lövészzászlóaljának felderítő részlegénél szolgáló Debreceni Tibor zászlós a fegyverek szerelmese, azon belül is a mesterlövész fegyvereké. Erről tanúskodik többek között az a szenvedély, amivel a szakmájáról, a szomódi lőtérről, a mesterlövész versenyekről, a szakmai csúcsokról és kudarcokról beszél.

Debreceni Tibor 1993-ban, a tápiószecsői Fegyverzettechnikai Honvéd Szakközépiskolában – ahol a jó tanulmányi eredményeiért illetményben is részesült – öltötte magára az egyenruhát és szerezte meg a máig kamatoztatott fegyverműszerész tudást. Sorsa 2010 körül, a Szép-féle mesterlövész puska és a vele érkezett Schmidt & Bender PM II 3–12×50 céltávcső hadrendbe állításával dőlt el végleg; mivel a fegyvert a felderítők kapták meg, így a zászlós is elkezdett azzal egyre többet foglalkozni, saját magát képezve.

Növekvő elismertség

Mint ahogy Debreceni Tibor megfogalmazta, a mesterlövész képesség korántsem „különleges", hanem egyszerű lövészkészség, amellyel adott esetben támogathatók a különleges műveletek is.

A Magyar Honvédségben sokáig elhanyagolt terület volt az övéké: a rajokba, szakaszokba beosztott katonák SZVD távcsöves puskákkal végezték feladataikat, azonban ekkor még nem igazán tudták kiaknázni a képességben rejlő lehetőségeket. Ezután támogató szakaszokat állítottak fel a lövészszázadok mellé, ahol a mesterlövészek is új otthonra találtak. Ez előrelépést jelentett ugyan, de gyakran még mindig nem volt világos a szakaszparancsnokok számára, hogy mire képesek ezek a specialisták.

Az újabb változás, egyben a jelenlegi koncepció alapja 2008-ban született meg, amikor a tatai dandár 1. lövészzászlóaljánál ideiglenes támogató századba vezényelték a külszolgálatra történő felkészülés miatt itthon tartózkodó páncéltörő, aknavető és mesterlövész állományt.

További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 16-án megjelenő számában!