Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Rendhagyó történelemóra

Szöveg: Gramantik Zoltán | Fotó: a szerző |  2019. október 8. 16:34

Immár hagyománynak számít, hogy fontosabb történelmi események, nemzeti ünnepeink évfordulója kapcsán a középiskolás diákok számára rendhagyó történelemórát tart az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár a Stefánia Palotában.

1596069834

A negyedik ilyen tanórához hazánk történetének egyik legszebb és legdrámaibb fejezete, az 1849. októberi események, az Aradi Vértanúk halálának évfordulója szolgáltatta a „tananyagot". Annál is inkább, mivel a 13 katonai vezető tragédiája máig a hazaszeretet, a méltóság és a katonai hivatás kettősségének, a dicsőség és önfeláldozás legnemesebb példája.

A rendezvényen, amelyet Heltai Jenő Szabadság című versével nyitottak meg, több mint 300 diák vett részt, ezzel megtöltve a Palota színháztermét. A „szakmai tartalomról" prof. dr. Csikány Tamás ezredes, a HM Oktatási, Tudományszervező és Kulturális Főosztályának vezetője gondoskodott. Bár az előadás tartalmában a mindenki számára ismert eseményeket tárgyalta újra, de a megszokottaktól eltérően, kilépve az iskolai keretekből. Sokkal színesebben, a politikai és katonai fordulópontok és a vértanúk méltósággal viselt bukásán túl, az érdekességek és kevésbé ismert részletek kapták a legnagyobb hangsúlyt. Az előadót dicséri az is, hogy nem csak mondandójában, hanem stílusában is tudott alkalmazkodni a hallgatósághoz, így a komolysága ellenére is egy jó hangulatú, szórakoztató tanóra zajlott le.

1596069834

Ha már rendhagyó tanóráról van szó, meg kell ragadni minden lehetőséget, ami segít abban, hogy a fiatalok nyelvén szóljunk, s a lehető legjobban be tudjuk vonni őket kollektív emlékezetünk, nemzetünk történelme legfontosabb eseményeinek megismerésébe. Ennek megfelelően az „oktatás" filmvetítéssel, Hajdufy Miklós Tizennégy vértanú című, az aradi tábornokok tragédiáját feldolgozó drámájával folytatódott.

A program a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség által vezetett imával, és az emlékezés virágainak elhelyezésével zárult. Az esemény legvégén pedig, ahogyan az a hazai ünnepségeken szokás, elhangzott a Szózat, ezúttal azonban szavalat formájában, s teljes hosszában.