Rendszertan – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2020. március 10. 8:01A világ hadseregei alapvetően három szerepkörben alkalmazzák a pilóta nélküli légi járműveket: céldrónként kiképzésre, továbbá légi felderítő/megfigyelő és csapásmérő feladatokra. Persze ezek az eszközök – különböző tulajdonságaik alapján – számos más módon is csoportosíthatók. A következőkben ezek közül ismertetjük a jellemzőbbeket.
Repülési jellemzőik alapján a pilóta nélküli légi járművek (Unmanned Aerial Vehicle – UAV) csoportosíthatók a csúcssebesség, az alkalmazási magasság, a hatótávolság, illetve a repülési időtartam szerint, felépítésüket tekintve pedig lehetnek forgószárnyasok vagy merev szárnyasok. A mai UAV-k mintegy 80 százaléka az utóbbi körbe tartozik, valószínűleg a szerkezeti megoldás egyszerűségéből és hatékonyságából adódóan. Az ilyen gépekről ráadásul általánosságban elmondható, hogy gyorsabbak, magasabbra emelkedhetnek és több időt tölthetnek a levegőben, mint a forgószárnyas drónok.
A döntően egytörzsű légi járművek mellett esetenként kéttörzsűekkel is találkozhatunk. Kettős farokrészű törzskialakítást több kis- és közepes hatótávolságú konstrukciónál alkalmaznak, így védve a tolólégcsavart, melynek megfúvásában a vezérsíkokon elhelyezett kormánylapok is hatékonyabban működnek guruláskor és kis repülési sebesség esetén is.
Hódít az elektromotor
A vízszintesen felszálló (Horizontal Take Off and Landing – HTOL) repülőgépek meghajtására szolgáló légcsavar vonó vagy toló kialakítású lehet. Az utóbbi számít elterjedtebbnek, mert a többségében felderítő feladatú repülőeszközök törzsében így egyszerűbben és praktikusabban elhelyezhetők a különböző optikai és infrakamerák.
További részletek a Magyar Honvéd magazin március 13-án megjelenő számában!
