„Soha senkit sem hagyunk hátra, ha kell, száz év múltán is érte megyünk!”

Ez a gyönyörű város ma a Hradec Králové (Királyvárad vagy Királygréce) nevet viseli. A város adott otthont a 39-es pótzászlóalj lábadozó részlegének, továbbá a régióban katonai kórházak is működtek, így sok 39-es katona ott hunyta le örökre szemét, akiket itt is temettek el, elsősorban a városhoz közeli, ma már ahhoz tartozó Pouchov településrészen. A temetőt 1810-ben nyitották meg helyőrségi temetőként, majd az 1866-os hadjárat hősi halottait temették ide. A két világháborúban is használatban volt, és csak a ’70-es években zárt be. A temetőben több mint 1200 sírhely van, de az ott eltemetettek száma az 1866-os tömegsírok miatt meghaladja a kétezret.

A Nagy Háború alatt ide temetett magyar katonák néhány kivétellel valamennyien 39-esek voltak. Persze a tömegsírok is rejtenek magyarokat 1866-ból, de itt nyugszik a síremlékkel is rendelkező Karl Poeckl ezredes is, aki segédtisztjével részt vett a königgrätzi ütközetben, és hősi halált halt.

A 39. gyalogezred 67 katonája alussza álmát ebben a temetőben, elfelejtve, általában már sírkő nélkül. A betonból készült keresztek, valamint a sírhelyeket körülvevő keret elporladt. Hat katona kivételével ennek ellenére sikerült azonosítani a sírhelyeket, még ha ez sokszor csak egy füves területet is jelentett, vagy csak egy öreg fa melletti részt. A III. parcellában volt a legnehezebb az azonosítás, mivel ott csak néhány sír található, így semmilyen támpont nem áll rendelkezésre.

Ott nyugvó katonáink sorsa közül azoké a legtragikusabb, akik 1918 októbere után haltak meg. Ők láthatták, ahogy társaik a háború végével hazaindulnak Debrecenbe, míg ők a kórházban maradtak, hogy később magányosan, messze idegenben, némileg már ellenséges közegben hunyjanak el. Sokuk családja még a hivatalos értesítést sem kapta meg halálukról. Csehesre változtatott nevüket a temetőkönyv őrizte meg, ami sok munkát adott a kutatóknak, hogy a katona valódi neve és kiléte kiderüljön. Most azzal, hogy neveiket közöljük, egy pillanatra visszatérnek hozzánk ide Debrecenbe, Böszörménybe, alföldi falvainkba, és érezhetik: nem felejtettük el őket. Emléküket megőrizzük, nyugodjanak békében!

(A szerző az „Elfeledett emlékezet" Háborús Kegyeleti Kutatócsoport munkatársa, és a [email protected] illetve a [email protected] címre várja mindazok észrevételeit, akik a csatolt névjegyzékben található katonákról bármilyen információval rendelkeznek. A 39. gyalogezredről bővebb információk a www.39gyalogezred.hu weboldalon találhatók.)