Sörért vett harckocsitető – Magyar Honvéd magazin kiajánló

A Fejér megyében élők jó tizenöt éve tudják, mit kell tenniük akkor, ha pincében, padláson, hagyatékban, árokparton, mocsárban – azaz akárhol – bármilyen régi fegyverre, váll-lapra, vagy egyéb háborús maradványra bukkannak. Fel kell hívni Fülöp Attilát, aki a mások által esetleg „ócskavasnak" nevezett holmit a házában és az udvarában kialakított – kicsinek nem nevezhető – gyűjteményébe szállítja. Otthon megtisztogatja, rendbe hozza, sőt, afféle ezermesterként, még működőképessé is teszi. Márpedig ilyen leleteket igen könnyen talál az ember Bodajkon és környékén, hiszen ez a település is jócskán kivette a részét második világháborúból.

A hadtörténeti udvarnak is nevezhető külső térben – stílszerűen – németjuhász kutya fogad. Otthonosan mozog az egészen mindennapi szalonnasütő, és a múzeumba illő, 1936-os gyártású mobilbunker között, és nem zavarják a különféle, köztük német harckocsikból származó lánctalpdarabok sem. Talán, mert a napfény éppen ezeket világítja meg, talán másért, nem tudom, de a figyelmemet először nem a szocialista magyar hadiipar egyik utolsó páncélos terméke, a személyautó módjára a feljárón parkoló PSZH köti le, hanem a kívülről olajos, különféle nyelvű feliratokkal ellátott, régi marmonkannák. Amerikai, angol, német… Mindenféle. No, igen: hiába a legmodernebb Királytigris vagy Sherman, üzemanyag nélkül nem mentek volna velük sokra a harckocsizó katonák.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin május 9-én, pénteken megjelenő számában!)