Száz évvel ezelőtt vonta le lobogóját a Császári és Királyi Duna-flottilla

Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (MH 1. HTHE) katonái, Bús Balázs, Budapest III. kerület, Óbuda-Békásmegyer polgármestere, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Császári és Királyi Dunai Flottilla Hagyományőrző Egyesület, az Óbudai Múzeum, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány, a Magyar Tengerészek Egyesületének képviselői, az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja Hadihajós, valamint Műszaki Tagozatának, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület és a Magyar Hajózásért Egyesület képviselői közösen rótták le tiszteletüket november 6-án.

Minden évben ezen a napon koszorúzzák meg az óbudai Laktanya utcában lévő – éppen húsz esztendeje felavatott – emlékművet katonák és civilek közösen. Az idei megemlékezés különlegességét az adta, hogy száz évvel ezelőtt vonta le hadi lobogóját a Császári és Királyi Duna-flottilla. 1918. november 6-án futott be Óbudára a hajóraj, az akkor már felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen fegyverrel ellátott vegyes nemzetiségű alakulata, amely a háború befejeztével utolsóként vonta le lobogóját.

A „170 éves a Magyar Honvédség" és a „170 éves a honvéd folyami hadihajózás" rendezvénysorozat egyik fontos állomásaként megszervezett esemény tiszteletére Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere mondott köszöntőt. „A Lajta Monitor és testvérhajója az ugyancsak Óbudán épített Maros, fordulatos történeteiből következtethetünk a fedélzetükön szolgáló tengerészek mindennapjaira és hősies szerepvállalásukra. Immár száz éve, hogy az épület megszűnt a császári és királyi tengerészeti különítmény bázisa lenni, s már csak a legidősebb honfitársaink emlékezetében él az egykor itt zajló laktanyai élet. A napjaikat itt töltő matrózok szálláshelyére ma az utca neve figyelmeztet, mi pedig ismeretlenül is tisztelgünk az országot szolgáló magyar tengerészek emléke előtt" – mondta Bús Balázs. Óbuda-Békásmegyer polgármestere a városrész és az ezred együttműködése kapcsán kiemelte: „Az alapítás után szűk másfél évszázaddal már igen ritkán láthat a civil szem hadihajókat a Dunán. Nagy örömünkre szolgál ugyanakkor, hogy a dunai flottilla rendszeresen képviselteti magát kerületünk eseményein, a köztünk lévő kapcsolat pedig kifejezetten kedvező."

Miután az egybegyűltek egy perces néma főhajtással tisztelegtek az elhunyt bajtársak, hagyományőrzők és a Lajta monitor újjászületésében résztvevők emléke előtt, Margitay-Becht András, a Császári és Királyi Dunai Flottilla Hagyományőrző Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet.

A húsz évvel ezelőtt e megemlékezést életre hívó Margitay-Becht András beszédében felidézte a néhai flottilla 146 éves szolgálatának történetét. „Mi ezt a dátumot nemzetünk, sőt, egész régiónk történelme szempontjából meghatározó fordulópontjának tartjuk. Együttérzéssel gondolunk vissza akkor élt elődeinkre, s büszkék vagyunk rájuk, hogy végül kilábaltak az 1918 november 6 után következő tragikus helyzetből, lehetővé téve, hogy most, 100 év múlva megemlékezzünk róluk" – fogalmazott.

Az ünnepségen Bauer József hosszújáratú tengerészkapitány mondta el a tengerész imát, s a 100. évforduló tiszteletére az ünnepségen játszotta el először élőben az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekar a Császári és Királyi Haditengerészet indulóját, a tengerészek himnuszát, a Tegetthoff-indulót.

Az egykori laktanya falán elhelyezett emléktáblánál a katonai és a társadalmi szervezetek, az egyesületek és az osztrák hagyományőrző flottillások is elhelyezték az emlékezés virágait, az MH 1. HTHE állománya nevében Szilágyi Zsolt ezredes, az alakulat parancsnoka és Danyikó László őrnagy, törzsfőnök helyettes rótta le tiszteletét.