T-34: hetven esztendő a magyar haderő szolgálatában

A második világégés egyik legikonikusabb harcjárművét Mihali Koskin tervezőmérnök kezdte kifejleszteni az amerikai Walter Christie licence alapján. Koskin éppen a harcjármű tesztelése során kapott súlyos tüdőgyulladásba halt bele, így munkáját Alekszander Morozov vette át. Nevét a 1934-es, szovjet páncéloserők fejlesztéséről szóló határozat után kapta. A csatamezőn először 1941-ben jelent meg, és erős páncélzata miatt valósággal sokkolta a németeket. (Egy német személyzeti jelentés szerint több mint húsz alkalommal találtak el egy T-34-est, de nem tudták mozgásképtelenné tenni.) Igazi főszerephez az új modellek a Sztálingrád ostroma utáni tankcsatákban jutottak. Kurszk térségében több ezer T-34-es vette fel a küzdelmet a német páncélosokkal. A T-34-eseket a háború alatt folyamatosan fejlesztették, főként a toronypáncél és a tűzerő terén, s a típus az évek folyamán valóságos legendává nőtte ki magát.

A második világháború egyik leghíresebb harckocsijának története a békekötésekkel nem ért véget. Európa nagyhatalmi színterének átrendeződése után ez lett a szovjet érdekszférába került államok haderejének legfontosabb harckocsija. A Magyar Néphadseregnél a T-34-es az első olyan szovjet gyártású harckocsi, amelyet alapharckocsiként rendszeresítettek és használtak, alváza pedig egyéb járművek bázisaként is szolgált az évtizedek során. 1948-ban alakult meg Esztergomban az első harckocsiszázad, amelynek állományába T-34-esek tartoztak. A legendás harcjárművet a Szovjetunión kívül Lengyelországban és Csehországban is gyártották, 1950-ig mintegy 100 000 készült el belőle. A hidegháború konfliktusaiban szinte mindenhol jelen volt, utoljára a koreai háborúban jutott kiemelt szerephez, hiszen az észak-koreai haderő T-34-esekkel volt felszerelve. Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc során mind a szabadságharcosok, mint a benyomuló szovjetek csapatok bevetették a harcokban. Napjainkban megmaradt példányai muzeális céllal kiállítva találhatók meg az ország több pontján, többek között a HM HIM előtt, a Kapisztrán téren is.

A T-34 – 70 esztendő a magyar haderő szolgálatában címmel, a téma avatott szakértőinek közreműködésével rendezett konferencia elsődleges célja az volt, hogy méltó emléket állítson az ikonikus harcjárműnek és hazai alkalmazóinak, megemlékezve az első harckocsiszázadról és a későbbi, T-34-essel felszerelt katonai szervezetekről és állományukról. A szervezők tájékoztatása szerint a HM HIM lehetőséget kívánt biztosítani arra, hogy az eszköz egykori rendszerbeállítói és használói, a haditechnikai kutatás-fejlesztés és az ipar képviselői, valamint a tudományos kutatók közösen beszélhessék meg a T-34-essel kapcsolatos tapasztalataikat, kutatási eredményeiket.

Dr. Horváth Csaba ezredes, a HM HIM parancsnokhelyettese köszöntőjében kiemelte: a konferencia egyik fontos feladata, hogy a T-34-es történetének emlékezetét folyamatossá tegye. „Egy olyan harctechnikai eszközről van szó, amely alapfegyvere volt nemcsak a világháborúnak, hanem a Magyar Néphadseregnek is 1945 után" – mondta a parancsnokhelyettes.

Dr. Számvéber Norbert alezredes, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár vezetője, a konferencia egyik levezető elnöke bevezetőjében úgy fogalmazott: kevés olyan dolog lehet konferenciatémaként vonzó egy kutató-hadtörténész számára, mint egy ilyen emblematikus haditechnikai eszköz története, szerepe és hazai alkalmazása. „Ez az eszköz a győzelem egyik fő fegyvereként vonult be a világháború történetébe, később sajnos 1956 kapcsán jelképezte a totális fegyveres erő hatalmát, örökre beírva ezzel magát a magyar történelembe" – emelte ki Számvéber alezredes.

A résztvevők a konferencián előadásokat hallhattak a T-34/85 üzemeltetésének kezdeti időszakáról, a harckocsi hazai történetéről, változatairól és felismerési jegyeiről, a T-34 bázisú harckocsivontatókról a Magyar Néphadseregben, a távirányított lövészetről a T-34-esre, valamint a típus utóéletéről Magyarországon.