Tábor a Niger partján

2012 januárjában a tuaregek lángba borították Mali északi részét. A sikeres lázadás eredményeként hamarosan kikiáltották saját, Azawad nevű államukat. A területet végül helyi és nemzetközi terroristacsoportok vették ellenőrzésük alá, a katonai kormányzat a déli területekre szorult vissza. A főként francia katonákból álló európai haderő részeként, 2013 februárjában tíz magyar katona érkezett az országba, akik közül hárman egészségügyi, heten pedig kiképzési feladatokat kaptak.

Az ország a lázadás kitörésekor − gazdasági értelemben − nem állt túl fényesen: bár Afrika harmadik legnagyobb aranykitermelője, a körülbelül 14,5 milliónyi lakosának nagy része alig több mint egy dollárból tengeti napjait. Mali közegészségügyi helyzete elkeserítő: a kiutazóknak fokozottan kell figyelni például a tífusz, a vérhas, a hepatitisz, a malária és a HIV jelentette veszélyekre. A hőmérséklet sem mondható túl barátságosnak, hiszen nyáron akár 50 fok is lehet, az esős évszakban pedig gyakoriak a heves záporok, amelyeket por- és rovarvihar előz meg.

Kiss Adrienn és társai egy, a Niger partján lévő, német katonai táborban felhúzott sátorkórházban dolgoztak, konkrétan a 18 ágyas fektető körüli feladatokat látták el. A három hónapos kiküldetés alatt összesen 36 beteget láttak el, és összességében találkoztak sebészeti és belgyógyászati esetekkel, illetve trópusi betegségekkel is.

A hadnagy szerint egy katonának, aki ilyen országba megy külszolgálatra, nagyon komolyan kell vennie az elméleti felkészülést, és az elsajátított ismeretanyaghoz szigorúan tartania is kell magát. Ezért kiemelten fontos az önfegyelem is, hiszen például több – egyébként nem magyar – katona is megbetegedett, amikor a határozott tiltás ellenére ettek a helyi ételekből vagy nem szedték a malária elleni gyógyszerüket. Számolni kell azzal is, hogy nehéz egy európai szervezet számára az akklimatizáció: az első néhány héten tilos például sportolni vagy megerőltető tevékenységet végezni.

A hadnagy szerint ugyanakkor még nehezebb visszaszokni az otthoni környezetbe, ezért jó, ha foglalkoznak a hazatérőkkel, sőt, egészségügyi szempontból az sem ártana, ha követnék őket, hiszen néhány betegség hosszú ideig lappanghat.

Kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy bár voltak nehézségei nőként a körülmények és az olykor nem túl kedves francia katonák miatt, de bármikor visszamenne, mert „ott − a szó legnemesebb értelmében – orvos az orvos". Többnyire nem állnak rendelkezésre a modern gyógyászat csúcseszközei, így a fizikális vizsgálatra, illetve az egyetemen elsajátított alapvetésekre támaszkodnak a szakemberek.

Fotó: Galovtsik Gábor és archív