Természetes hadsereg

A gyakorló- és lőtereken folyt a kiképzés – illetve pontosabban: a lakosságtól elzárt terület elenyészően kis részén. A többit birtokba vette a háborítatlan természet és – stílusosan fogalmazva – a fű alatt csodálatos természeti társulás alakult ki. Később persze a szovjet haderő tartósan itt állomásozó – és gyakorlatozó – erőit egyáltalán nem érdekelte mondjuk az ürgék lelkivilága vagy éppen az, hogy talán nem kellene össze-vissza túrni az értékes növényzetet páncélos járművek tucatjaival. Olvasóink közül sokan emlékeznek arra, hogy pontosan miként is festett egy-egy ilyen hadgyakorlat – kő kövön, illetve homoki nőszirom murvás-sziklás talajon nem maradt.

Főként ezért kellett beindítani öt évvel ezelőtt a Honvédelmi Minisztérium, a HM Verga Zrt., a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és az Aquaprofit Zrt. együttműködésével a Kelet-Bakony Life+ projektet, ami aztán úgy hatott a területre, mint egy szakszerű vérátömlesztés. Öt év alatt, több mint kétmillió eurónak és a szakemberek munkájának köszönhetően sikerült helyreállítani a katonai területen egykor virágzó, Európában páratlan természeti közösséget. A szóban forgó területekről eltávolítottak ezer tonnákra rúgó szemetet, felszámolták a használaton kívüli katonai objektumokat és felmérték a térség állat- és növényvilágát. Közben a honvédségi oldalról egyre nagyobb hangsúlyt kapott a környezetvédelmi tisztek munkája, és úgy általában − már körülbelül 1994-től kezdve – a természetvédelem is.

Pár éve jómagam is láttam egy eligazításon, amikor a gyakorlatra felsorakozott járművek alatt az elöljáró bizony ellenőrizte az olajtálca meglétét is. A gyakorló- és lőtereken különféle zónák jöttek létre, kijelölték a hadiutakat, és minden gyakorlat előtt az állomány környezetvédelmi oktatásban részesült. Sőt, a gyakorlatokra kilátogató médiamunkások figyelmét is felhívták, felhívják arra többek között, hogy ne tépegessék az úton-útfélen felbukkanó árvalányhajat, mert az bizony drágább növény, mint a Hollandiából importált fekete tulipán.

A haza védelmének fogalmába szép lassan egyre inkább beintegrálódott a környezet és a természet védelme is. Végül is a természetkedvelők és a katonák egyaránt bakancsban járnak, csak épp előbbiek kirándulni, utóbbiak gyakorlatozni. Hiába elzárt terület, hiába gyakorlótér: a program keretében tanösvényeket és kirándulóösvényeket is kialakítottak, tehát a szabályok betartásával bárki végigsétálhat a Bakony katonás szépségeit rejtő területeken.

Sőt, a HM Verga Zrt. jóvoltából kilátók is épültek – az egyik például régóta nem használt lőtértorony volt. Ha már az előbb Hollandiát hoztuk szóba, a szakemberek az előírásoknak megfelelően környezetvédelmi oktatásban részesítették a közelmúltban Magyarországra látogató holland katonákat is…
A növényzet szakszerű rendbe hozása mellett a program fontos része volt olyan ritka fajok visszacsábítása az élőhelyre, mint például a kerecsensólyom. Ezt a ragadozó madárfajtát elsősorban az ürgék érdeklik, így tehát a természetvédők mindjárt hatszázat telepítettek át a Tihanyi-félsziget környékéről. Kisebb részük nem bírta a kiképzést, és disszidált a számukra kijelölt területről, de a legtöbbjük hamar birtokba vette új élőhelyét, és már őslakosokként hallgatták a „Tavaszi Áttörés 2014" gyakorlat dübörgését.

Honvédségi szempontból is lényeges, hogy új tűzvédelmi utakat, víztározót, és a növényzetet védő tűzpásztákat is kialakítottak, ami a gyakorlatozás közben esetlegesen kialakult tüzek gyors megfékezését teszi lehetővé.

A programban részt vevő szakemberek minden fórumon egyértelműen pozitívan nyilatkoztak az elmúlt öt év eredményeiről, és már azon gondolkodnak: vajon mit is lehetne kezdeni a Bakony katonai területein az elkövetkező időkben…?

Fotók: Galovtsik Gábor, a szerző és illusztráció