„Tisztelet, őszinteség, becsület, precíz munka és a pontosság”
Szöveg: Faragó Fanny | 2016. október 30. 19:16Huszonöt év hivatásos katonai szolgálat után váltott, ma már polgármesterként szolgálja lakóhelyét. A néphadseregnél, majd a honvédségnél eltöltött izgalmas éveiről, illetve későbbi, polgármesteri hivatásáról mesélt a honvedelem.hu-nak dr. Sajtos Sándor Imre, Tahitótfalu első embere.
Aztán Kecskeméten, az egészségügyi szűrővizsgálatok végén – amikor már csak páran maradtak – az orvosok megállapították, hogy a gerincoszlopán sérült az egyik csigolya, így nem kapta meg az A-kategóriás alkalmassági minősítést. Emiatt sajnos hamar le kellett tennie fiatalkori álmáról. Két lehetőséget látott tanulmányainak folytatására, az egyik a Kossuth Lajos Katonai Főiskola volt, a másik a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola repülőgép vezetői szakiránya. A sors akaratából a honvédségtől előbb érkezett meg a behívó…
Tizennyolcadik születésnapját Mezőtúron, a Szabó Lajos Laktanyában töltötte, ahol a két hónapos kiképzés alatt 99-en voltak egy körletben. Végül rakéta- és tábori tüzér szakon végzett, 1982-ben. A főiskolai évek után az egész Magyar Néphadsereg számára ő képezte ki a páncéltörőket, az állványparancsnokokat és a rajparancsnokokat. Ebben a beosztásban Bárkányi István őrnagy volt a parancsnoka, akinek nagyon sok mindent köszönhetett. Annak ellenére, hogy Bárkányi őrnagynál senki nem bírta egy évnél tovább, ő az itt töltött harmadik évre elérte, hogy parancsnoka hadnagynak szólítsa.
Sajtos Sándor Imre fiatal tisztként is mindig arra törekedett, hogy tiszteletteljesen beszéljen a katonáival, fegyelmezetten vezette és egységes csoportként tartotta őket össze. Ahogy fogalmazott: „megtanult olvasni a szemükben". Mindig együtt tornázott és futott a fiúkkal, egyszer sem kért tőlük olyat, amit ő maga ne tudott volna teljesíteni – árulta el.
„1984 őszén, Szentpéterváron, egy tanfolyamon vettem részt, melynek célja a Konkursz típusú páncéltörő harcjárművek üzemeltetése és a rendszerbe való felkészítés volt. 1985 január végén, amikor hadrendbe kellett állítanunk ezeket az eszközöket, a várpalotai gyakorlótéren felborult az egyik harcjárművem. Annak ellenére, hogy hamar felállítottuk, nem engedélyezték az éleslövészet végrehajtását. A tűzfeladatokat a fennmaradó öt harcjárművel végül kiváló eredménnyel hajtottuk végre, a sérült technikai eszközt pedig három nap alatt a hadsereg javítóműhelyében kijavítottuk. Ez a baleset az előléptetésembe került… Ami szerencsére néhány hónapon belül utolért: 1985 tavaszán, amikor részt vettem az utolsó díszszemlén, a Magyar Néphadsereg felvonuló tüzérségi csapatainak tisztjei közül egyedül én kaptam soron kívüli előléptetést, így lettem főhadnagy. Emlékeimben tisztán él a pillanat, amikor a harcjármű tetején feltűzték a vállamra a főhadnagyi csillagot a katonáim"- emlékezett vissza.
Élete további szakaszáról megtudtuk, hogy 1997-ben a hadtudomány kandidátusa címet szerzett, majd a Nemzetvédelmi Egyetemen tanított 2003-ig, egyetemi docens, tanszékvezető-helyettesként. Leszerelése után Tahitótfalura költözött, majd 2006-ban indult először a képviselő-választáson. Később alpolgármesternek jelölték, végül – amikor Budai Mihály polgármester megromlott egészségi állapota miatt lemondott a tisztségéről – megbízott polgármester lett. Hivatalosan 2009 tavaszán, az időközi választáson lett a település első embere. Azóta Tahitótfalut szolgálja.
A beszélgetés során elárulta: a Szentendrei-sziget kapuja már nem csak az eperről híres, hiszen a településnek komoly lovas hagyományai is vannak. Fogathajtásban öt minősített hajtójuk is van, 2012-ben pedig a Nemzeti Vágta előfutamának is otthont adtak. Azóta minden évben megrendezik a Tahitótfalui Vágtát, és maga a polgármester is nagy szerelmese ennek a sportágnak. Sőt, 2014 szeptemberében a Nemzeti Vágtát Tahitótfalu lovasa nyerte.
„Önmagában a tudás nem alakít ki képességeket, csak fejleszt. A hadseregben töltött 25 év alatt érzékenyebbé és tudatosabbá váltam. Rá kellett jönnöm, hogy olykor nemet kell mondani, hiszen a sikerek mellett ugyanúgy ott van a kudarc lehetősége is. Egymás tisztelete, az őszinteség, a becsület, a precíz munka és a pontosság – ezek azok a tulajdonságok, amiket ezeknek az éveknek köszönhetek. Mindig boldogan fogok visszaemlékezni a szolgálatban eltöltött időmre és továbbra is megőrzöm a kapcsolatot a katonasággal a barátaimon, a hallgatóimon és a családomon keresztül" – mondta Sajtos Sándor Imre.
Fotó: Sajtos Sándor Imre archívuma