Tisztelgés a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtője előtt

Bertalan Árpád (1898−1941), a magyar katonai ejtőernyőzés majdani megalapítója már az első világháborúban megalapozta hírnevét: 1917. október 24-én, egy tizenöt fős rohamcsapat élén mélyen betört az ellenséges vonalak mögé, ahol egy téves információ miatt csapdába esett az olasz állások között. Az akkor mindössze tizenkilenc éves hadnagy úgy választotta az előretörést a visszavonulás helyett, hogy el tudja foglalni az osztrák−magyar főerőket sakkban tartó olasz ütegeket. A művelet sikerrel járt, több álláson is átküzdötték magukat, majd miután a főerők támadásba lendültek, a nyolc főre fogyatkozott egység hátba támadta a védekező olaszokat. Az áttörés sikerrel járt. A hihetetlen bátorsággal, ügyességgel és szerencsével végrehajtott művelet meghozta Bertalan Árpádnak a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, és ugyanezért a haditettéért fölvették a Mária Terézia Katonai Rend lovagjai közé is. E két kitüntetést együtt a Monarchia hatalmas hadseregének veteránjai közül még tucatnyian sem viselték.