„Tíz másodperc alatt tizenötször pördült meg velünk a helikopter”
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2015. november 10. 7:101993-ban az egész világot bejárták a mogadishui csata képsorai. A Black Hawk Down film történetét is inspirált eseményekről most személyesen az egyik túlélő és résztvevő, a szomáliai milicisták fogságát is megjárt Michael J. Durant beszélt Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen november 9-én.
![1596003679](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f21155fcd434412784494.jpg)
„Ráfektettem az üres fegyvert a mellkasomra, és csak ültem ott. Még az égen úszó felhőkre is pontosan emlékszem, ahogy néztem őket, miközben arra gondoltam: ezek az életem utolsó percei." Michael J. Durant szinte tárgyilagos hangon eleveníti fel 1993. október 3-át, a napot, amely annak idején egész Amerikát megrázta, Ridley Scott A Sólyom végveszélyben (Black Hawk Down) című háborús remekművéből pedig a későbbi generációk számára is ismertté vált. A történet dióhéjban: a Mohammed Farad Aidid hadúrra és embereire vadászó amerikai erők két helikopterét is lelőtték aznap a szomáliai fővárosban, Mogadishuban. Durant zászlós egyetlen túlélőként fogságba esett, és tizenegy napot töltött a helyi gerillák őrizetében: a róla készült videófelvétel az egész világot bejárta, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok végül kivonja csapatait Afrika szarváról. A nyugállományú amerikai pilóta az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Idegen Nyelvi és Szaknyelvi Központja, az Amerikai Nagykövetség, illetve az ODC (Office of Defense Cooperation) közös előadás-sorozatának részeként tartott előadást november 9-én, az intézmény Hungária körúti kampuszán. Ennek során elsősorban arra kereste a válaszokat, mit rontottak el, illetve mit csináltak jól az amerikai erők a történtek során.
Hiányosságok
A gyakorlati és elméleti katonai szakemberek, politikusok, politológusok, pszichológusok, újságírók, illetve a maga korában az utca embere által is igen alaposan kivesézett eseményekről huszonkét év távlatából nehéz röviden és lényegre törően beszélni, különösen, ha az események politikai utóéletét is figyelembe vesszük. Durant a lezuhant MH-60 Black Hawk („A legjobb helikopter, amit valaha gyártottak.") legénységének egyetlen túlélő tagjaként – így a lehető legautentikusabb forrásként – több olyan tényezőt is kihangsúlyozott a „mogadishui csata" kapcsán, amelyeket manapság már nem igazán emleget az utókor. Ezek közül az egyik és legfontosabb, hogy a térségbe vezényelt mintegy ezerötszáz amerikai katona hiába volt jól képzett, egy ekkora kontingens számára a bukott állam jelentős részét a markában tartó, a helyi ENSZ-misszión belül is hatékony besúgóhálózatot üzemeltető Aidid elfogása ekkor már szinte lehetetlen küldetésnek tűnt, és hónapokkal korábban sokkal egyszerűbben sikerülhetett volna – csak éppen a politikai vezetés ekkor még nem szánta el magát az akcióra, hiába kapták meg a jelentéseket arról, hogy az akkortájt még sokkal kevésbé rejtőzködő hadurat igenis jó esélyekkel lehetne elfogni.
![1596003679](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f21156014b6c684284478.jpg)
A másik kulcsproblémát az erők nem megfelelő pozicionálása, illetve a force protection képességek hiányosságai jelentették. Noha a helyszínen szolgáló katonák többször is kérték a Pentagontól: telepítsen a térségbe hadihajókat, hogy az MH-60-as Black Hawk helikopterek ezekről, ne pedig a könnyen támadható mogadishui repülőtérről induljanak a bevetésekre, a követelések süket fülekre találtak a politikai vezetésnél, és ugyanígy páncélozott harcjárműveket sem biztosítottak számukra megfelelő mennyiségben. „Nem vették figyelembe azt az alapvető igazságot, amely szerint a harctéri parancsnoknak mindig igaza van, az adminisztráció pedig mindig téved, hacsak nem bizonyosodik be ennek ellenkezője" − érzékeltette a lényeget Michael Durant.
„A siker alapvető kulcsa az emberekben rejlik, nem a felszerelésben"
„Minden akció során két tényező a legfontosabb: hogy mindig a feladatod végrehajtására koncentrálj, illetve hogy vigyázz az embereidre" – emelte ki az egykori pilóta. Egy misszió esetén mindig több tényező együttes megléte vezet el a sikerhez: ezek a megfelelő emberanyag, a jó vezetés, a megfelelően biztosított források, a taktikai érzék, a folyamatos kiképzés, illetve a körültekintő tervezés. „A siker alapvető kulcsa az emberekben rejlik, nem a felszerelésben, és ugyan a jó vezetés is fontos, egyetlen parancsnok sem megy semmire a megfelelő emberek nélkül" − hangsúlyozta Michael Durant, és kiemelte: mindezekkel a tényezőkkel semmi probléma nem volt, minden megfelelően működött. Viszont 1993 őszére a helyi lázadók kezdték kiismerni az amerikaiak harcmodorát, és amikor szeptember 25-én lelőtték az első helikoptert, nyilvánvalóvá vált: valami megváltozott.
Aidid katonái nem voltak képzettek, nem rendelkeztek hi-tech eszközökkel, viszont gyorsan, rugalmasan és roppant találékonyan reagáltak az ellenség műveleteire: megfigyelték, mely fázisban lehet jó eredménnyel tüzelni az RPG-kkel a korábban sérthetetlennek hitt helikopterekre. „Bizonyos vizsgálatok szerint az al-Kaida már ekkor is jelen volt Szomáliában, és a lázadók az ő afganisztáni tapasztalataikat is felhasználták, hiszen aki ott harcolt, annak volt alkalma megtanulni a szovjet helikoptereken, miként kell lelőni egy ilyen járművet" − tette hozzá Durant. Emellett a lázadók égő autókból emelt úttorlaszokkal nehezítették a közúti járművekkel
közlekedő katonák mozgását, és kidolgoztak egy olyan egyszerű, de
tökéletesen áttekinthető szektorális térképfelosztást Mogadishura, amely
alapján villámgyorsan a kérdéses környékre tudtak vonulni, hogy
rajtaüssenek az amerikaiakon. Mint a volt pilóta rámutatott, ez a példa is fényesen mutatja, mennyire nem szabad soha alábecsülni semmiféle ellenséget és semmiféle fenyegetést a harctéren.
![1596003680](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f21156055263159690781.jpg)
Ilyen előzmények után október 3-án úgy szálltak fel a helikopterek a hetedik hasonló bevetésre, hogy az akció minden korábbinál veszélyesebbnek ígérkezett: a katasztrofális, anarchikus állapotok uralta város legrosszabb negyedébe, a Black Sea-be kellett menniük, ahol egy épületben Aidid két alvezérét is bemérte a hírszerzés, ráadásul mindezt fényes nappal, megfelelő landolási hely nélkül kellett végrehajtaniuk. A helikopterek feladata szokás szerint az volt, hogy tűztámogatást nyújtsanak a különleges egységeknek, ám ezen a napon minden félresikerült: a lázadók RPG-vel leszedték az egyik Black Hawkot, Duranték pedig a másik forgószárnyason azt a parancsot kapták, hogy vegyék át annak feladatait is. Eközben a reptérről küldött felmentő csapatok nem tudták áttörni a barikádokat: a Black Sea-be vezényelt egységek bent rekedtek a városban. Az akció áttekinthetetlen káoszba fulladt: miután a legénység félt, hogy esetleg saját társaikban tesznek kárt, a fegyverzetet nem használták. Egy idő után az ő helikopterük is találatot kapott odalentről, majd lezuhantak.
Körbezárva
„Tíz másodperc volt az egész. A gép ezalatt tizenötször pördült meg a tengelye körül" − érzékeltette a helyzetet Michael Durant, aki már a zuhanáskor is súlyos gerincsérülést szenvedett, és el is veszítette az eszméletét. Amikor pedig két Delta Force mesterlövész, Gary Gordon és Randy Shughart – az elsőre határozott nemet mondó parancsnok utasításával dacolva, felettesüket végül meggyőzve – a segítségére sietett, reménytelen helyzettel kellett szembesülnie: ott álltak Mogadishu kellős közepén, és nem sokkal később megrohamozták őket Aidid milicistái. Michael Durant becslése szerint a lázadók százas nagyságrendben rohanták meg őket. Az ezt követő tűzharcban a legénység súlyosan sérült, de a zuhanást túlélt három tagja, Bill Cleveland, Ray Frank és Tommy Field egyaránt elesett, akárcsak Gordon és Shughart, ám eközben huszonhét támadóval végeztek. Durant lőszere kifogyott, az ellenség pedig közelített – ekkor hitte azt, hogy nincs tovább. A helyszínre érkezett, feldühödött tömeg először végezni is akart vele, és súlyosan bántalmazták, de aztán valaki rájött, hogy egy életben maradt amerikai túsz többet érhet számukra egy halottnál.
![1596003680](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f211560941f5527037365.jpg)
Michael Durant ezután tizenegy napot töltött a szomáliai milicisták fogságában, amelynek során azon ismereteinek megfelelően próbált viselkedni, amelyeket ilyen helyzetek esetére tanítottak meg nekik a kiképzéseken. „Ez tipikusan azon részek egyike, aminek a gyakorlását mindenki nagyon élvezi, de közben arra gondol: neki soha nem lesz szüksége erre a tudásra éles helyzetben. Azt hiszed: velem aztán biztosan nem történhet meg ilyesmi! És egy ilyen helyzetben nem is lehet mindenre emlékezni, ám az életedet mentheti meg, ha legalább az alapok megmaradtak." A fogság embert próbáló és félelmetes volt a súlyosan sérült zászlós számára, akiről elrablói videofelvételt is készítettek. „Előzetesen fogalmam sem volt, mit akarnak majd kiszedni belőlem, de volt annyi érzékük, hogy tudják: politikai oldalról kell közelíteni. Nem a katonai eszközeink érdekelték őket, hanem arról kérdezgettek a kamera előtt, hogy például helyesnek tartom-e az ártatlanok megölését" − érzékeltette a helyzetet Durant, aki szerint elrablói valószínűleg nem is értették pontosan, miket felelt a feltett kérdésekre. A felvétel viszont elkészítése után mindössze fél órán belül már bekerült a világ hírtelevízióinak műsoraiba, és – az október 3-ai akcióban elesett amerikai katonák meggyalázott holttesteiről készült képsorokkal együtt – sokkolta az Egyesült Államok közvéleményét.
Durant úgy szabadult ki a fogságból tizenegy nap után, hogy a Pentagon hirtelen mindent felvonultatott a térségben, amit azelőtt a helyszínen harcoló egységek hiába kértek, és az „ágyúnaszád-diplomácia" eredményesnek is bizonyult. Mint mondta, 99,9999 százalékban már túltette magát az akkori eseményeken, de azok mindig vele lesznek – még azzal együtt is, hogy utána minden tekintetben felgyógyult. Sőt, később helikopterpilótaként is szolgálhatott tovább, noha ezt a gerincsérülés miatt eleinte kizártnak tartották – miután azonban a történtek után két évvel lefutott egy maratont, a Pentagonban petíciót írtak annak érdekében, hogy engedélyezzék neki korábbi szeretett munkaköre betöltését.
![1596003680](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f211560cd85d621016632.jpg)
Durant a mai napig óriási hibának tartja, hogy nem sokkal a Mogadishuban történtek után az Egyesült Államok kivonult Szomáliából, és előadásában is hangsúlyozta: hatalmas tévedés, hogy katonai szempontból fiaskónak bizonyultak volna az akkori műveletek. A politikai oldalon valóban óriási kudarcokat és nehézségeket hozott mindez, ám ehhez mérhető következményekkel járt az az arc- és presztízsveszteség is, amit a szuperhatalom elszenvedett a kivonulás miatt, hiszen ezzel azt az üzenetet küldték a világ felé, hogy az Egyesült Államok nem képes helytállni a harcban (miközben például a mogadishui csatában is közel ezer helyi milicista esett el, szemben az amerikaiak tizennyolc fős veszteségével). „Mindenki maradni akart" − szögezte le. „Az óriási politikai nyomás végül győzedelmeskedett, de aki egyenruhát viselt, azok közül senki sem akart kijönni Szomáliából."
„Elég valósághű"
A volt hadifogoly jelenleg többek között Budapesten is elhangzott előadásával járja a világot, és egyébként korrekt, „elég valósághű" filmnek tartja a Black Hawk Downt. Mint elmondta, helikopteres szemszögből nézve például tényleg közelíti a valóságban történteket, amit a vásznon látunk. Hollywood célja elsődlegesen természetesen nem a maradéktalan történelmi hűség volt, de a túlélők és a harcokban részt vett katonák számos javaslatát figyelembe vették a forgatás során, és Durant filmbeli megszemélyesítőjével, Ron Eldarddal is több napot töltött együtt, hogy a színész minél hitelesebben tudja visszaadni a szerepet. Viszont akit komolyabb mélységben is érdekelnek a történtek, azok számára van egy további javaslata is: „Higgyék el, hogy az én könyvem azért jobb!"
![1596003680](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f21156112325448033331.jpg)
Fotó: Dévényi Veronika