Tobruq Legacy 2018: gyakorlat a gyakorlatban

A kéthetes gyakorlat fő célkitűzése, hogy a nemzetek felkészüljenek szövetségesi és országvédelmi kötelezettségeikből adódó feladataikra. A különböző légvédelmi rakétaoltalmazási feladatok gyakorlása mellett a különféle légvédelmi vezetési szintek is gyakorolják a harctevékenység tervezését, megszervezését és végrehajtatását. A cél tehát a technikai és eljárásbeli interoperabilitás megteremtése és a közös rendszerben történő gyakorlás.

A gyakorlat három helyszínen zajlott, Veszprémben, Pápán és az MH Központi Gyakorló- és Lőtéren, ahol magyar irányítású, de nemzetközi vezetési pontok irányították az alkalmi légvédelmi rakétacsoportosításokat.

A Veszprémben működő gyakorlatvezetés (EXCOM) alatt Újmajorban, nagymértékben az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred katonáira épülő, többnemzeti SBADOC (Surface Based Air Defence Operation Center – Felszíni telepítésű légvédelmi vezetési pont) parancsnoksága alatt alakították meg a három többnemzeti légvédelmi rakétacsoportosítást, amelyeket az erre a célra kialakított harcálláspontok (Group Operations Centre – GOC) vezettek. Ilyen szintű vezetési pont, mint a győriek által irányított SBADOC nem volt még a magyar légvédelem történetében, amely egyidejűleg három légvédelmi rakétacsoportosítást vezetett.

A magyar légvédelmi rakétások a litvánokkal és a lettekkel közösen képezték a magyar vezetésű, első harccsoportosítást Újmajorban, míg a második, szlovák vezetésű légvédelmi rakétacsoportosítás szlovák, lengyel és román tűzalegységeket foglalt magában Kőrös-hegyen. A hollandok által irányított harmadik csoportosítás a „0" ponton települt.

A gyakorlat harmadik, pápai helyszínén a cseh és a szlovák légvédelmi erők légibázis-oltalmazási feladatot folytattak.

Az egyes nemzetek harcrendet foglalt tűzalegységei a következő légvédelmi rakétarendszerekkel hajtották végre a gyakorlat légi oltalmazását: Task Force 1: SA-6 KUB, MISTRAL (magyar), RBS-70 (lett, litván); Task Force 2: SA-6 KUB, SZT-68 (szlovák), GROM, ZU-23 (lengyel), HAWK (román); Task Force 3: NASAMS (holland); Pápa: SA-6 KUB (cseh), SA-18 IGLA (szlovák).

Az eseményt négy nemzet repülőeszközei (vadász-, szállító- és kiképző repülőgépek, és helikopterek) támogatták: a szlovák (C27, MiG-29, L410), a magyar (JAS-39 Gripen, MI8/17, ZLIN 242, A26, METEOR-3MA, ), cseh (JAS-39 Gripen, L-159 Alca) és a román (MiG-21) légi járművek hasították a légteret, amelyek esetenként meglehetősen bonyolult légi helyzetet teremtve, három napon keresztül, meghatározott forgatókönyv szerint mértek légicsapást a kijelölt területekre.

A gyakorlat aktív fázisának három napja alatt mind a gyakorlatot irányító, mind a végrehajtó állomány többváltásos rendszerben biztosította a folyamatos feladat-végrehajtást. Míg napközben a fent említett valós légi célokra tevékenykedtek a légvédelmi alegységek, addig éjszaka szimulált célokra kellett fókuszálni.

Az ellenséges légierő szerepét játszó eszközök nagy számának köszönhetően a gyakorlat kiváló lehetőséget adott magyar vonatkozásban is a KUB és MISTRAL fegyverrendszer kezelőállományának, valamint a harc- és tűzvezető személyzetnek, hogy a légvédelmi oltalmazás feladatait gyakorolják, azaz a célkövetést, célelfogást és a tűzparancsot követően rengetegszer szimulálták a rakétaindítást, amely eredményes célmegsemmisítéssel járt mindkét fegyverrendszer tekintetében. A folyamat mindvégig a nemzetközi ellenőri állomány állandó figyelme mellett zajlott.

A gyakorlat három napja alatt a fiktív forgatókönyv szerint számos nehézséggel kellett megbirkóznia a végrehajtó állománynak, hisz a szimulált földi és légicsapások számos „súlyos sérülést" is eredményeztek. Volt, hogy aknavető „lőtte ki" az egyik radart, de arra is volt példa, hogy fel nem robbant lövedék (UXO) miatt kellett egy szakasznak áttelepülnie.

A Tobruq Legacy 2018 gyakorlatra 19 országból közel 1000 katona és 300 technikai eszköz érkezett. A fent említett légvédelmi rakéta kontingensek mellett számos nemzet delegált összekötőket, valamint megfigyelőket a különböző szintű vezetési pontokra.