A legendás tábor – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Bár Táborfalva helyőrség történetét az első katonai barakkok felépítésének időpontjától, 1878-tól tartják számon, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban őrzött dokumentumok, illetve a helytörténeti forrásmunkák tanulmányozása, továbbá saját kutatásai alapján Juhász Gábor nyugállományú zászlós arra a következtetésre jutott, hogy a terület egy részét jóval korábban is igénybe vette a hadsereg. A helyi földbirtokosnak, Várady Gáborné sz. Csurgay Franciskának ugyanis már 1874-ben fizetett a kincstár több épület használatáért, majd ideiglenes barakkok építésére hat holdat, később lovas tábor céljára újabb harminc holdat bérelt ki a honvédség. Férje halála után pedig Váradyné – a bécsi udvarnál meglévő kapcsolatai segítségével – 1500 holdat adott el katonai lőgyakorlatok céljára a kincstárnak. A terület, a Harmadik Katonai Felmérés (1869–1887) térképén „Baracken Lager" (Barakk Tábor) néven szerepelt, elnevezése 1907-ben Simonyi Táborra, majd Lőtértáborra változott, 1926-ban pedig az Örkénytábor nevet kapta.

Viszont akárhogy is nevezték, földrajzi adottságai és könnyű megközelíthetősége miatt pár évtized alatt országos hírű katonai gyakorlótérré vált. A terület dinamikus fejlődését az is jelzi, hogy a Monarchia idején már iparvasút kötötte össze a katonai tábort, a lőporraktárt és a későbbi lőszerraktárt is. A katonai bázis mellé pedig – kezdetben a hadsereg igényeinek kiszolgálására – egyre több család költözött. Az átköltözéseknek köszönhetően létrejött falut érintő vasútvonalat 1889-ben adták át, tíz év múlva pedig megnyílt a postahivatal – megteremtődött tehát a további jelentős fejlesztések lehetősége.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 15-én, pénteken megjelenő számában!