Tűztámogatók

A Magyar Közlöny május 5-i számában megjelent kormányhatározat szerint a 2014. évi költségvetésben 1 milliárd 160 millió forintot csoportosít át a kabinet a Magyar Honvédség közvetlen légi támogatási képességének kialakítására és a 2016-os V4 EU Harccsoportba történő felajánláshoz szükséges feladatokra. Ezenfelül a honvédelemért felelős miniszternek, valamint a nemzetgazdaságért felelős miniszternek gondoskodnia kell arról, hogy a Magyar Honvédség közvetlen légi támogatási képességének biztosításához a jövő évi központi költségvetés tervezésekor a Honvédelmi Minisztérium fejezetben a 2015-ben szükséges, legfeljebb 1 milliárd 700 millió forintos forrás is rendelkezésre álljon.

A határidő szoros, hiszen 2016. január elsejéig a Magyar Honvédség közvetlen légi támogatási képességét ki kell alakítani, ezzel biztosítva a V4 EU Harccsoportban történő alkalmazás feltételeit. A V4-kötelék (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) ugyanis a tervek szerint 2016 első felében, az Európai Unió szárazföldi gyorsreagáló erő részeként, hat hónapon át készenléti szolgálatot ad. A műveleti fejlesztést ekkorra kell befejeznie Magyarországnak.

A feladat az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis hajózóit és repülőgépeit érinti leginkább. A Magyar Honvédség JAS–39 EBS HU Gripen típusú, többfeladatú harcászati repülőgépei jelenleg légtérvédelmi és légtérrendészeti feladatokat látnak el. A gépben és a pilótákban azonban „benne van" a közvetlen légi támogatási képesség, csak fel kell őket készíteni a feladatra. A svéd vadászbombázó fejlesztésénél már a kezdetektől nagy figyelmet fordítottak a földi célpontok megsemmisítésének képességére. A NATO-követelményeknek megfelelően továbbfejlesztett JAS–39C és a kétüléses JAS–39D a levegő-föld fegyverrendszerek komoly választékát alkalmazhatja.

A közeli légi támogatás a hadszíntér feletti tevékenységről szól. Az ilyen típusú feladatok végrehajtásához számos irányított bomba és rakétarendszer függeszthető a Gripen szárnyai alá. Mint ahogyan számtalan, az interneten publikált, Afganisztánból vagy Irakból származó videofelvételen is látható, gyakran még a fegyver használatára sincs szükség. A „légi támogatás" megvalósulhat a kis magasságban, nagy sebességgel történő áthúzással is, jellemzően infracsapdák dobálásával, ami a lélektani hatás mellett a kis hatótávolságú, vállról indítható, infravörös követőfejjel felszerelt légvédelmi rakéták ellen is hasznos védelmet nyújt.

A Gripen beépített, 27 milliméter űrméretű Mauser BK–27 gépágyúja 120 lőszert használhat el földi célpontok támadására, 1680 lövés/perc tűzgyorsasággal. A megfelelően kiképzett és gyakorlott vadászpilóta a gépágyút nagyon pontos és hatékony fegyverként használhatja, így az akár lakott területen, városi környezetben is bevethető. A nem megerősített fedezékben lévő ellenséges erők, azaz a vályog- vagy téglaházakban, esetleg a növényzet között vagy árkok mélyén megbújó ellenség pusztítására alkalmas ez a fegyver, amely – nem elhanyagolható módon – olcsóbb is, mint a darabonként dollár-tízezrekbe kerülő irányított bombák vagy rakéták. A magyar Gripenekhez a Diehl BGT Defence cég által fejlesztett PELE (Penetrator with Enhanced Lateral Effect) lőszert vásárolták meg. Ebben a lőszertípusban nincs robbanóanyag, ellentétben a hagyományos repesz-romboló gépágyúlőszerekkel. A PELE-nél új (lakott területen is biztonságosabban használható) technológiát alkalmaztak, hiszen a repeszhatást a kétféle, eltérő sűrűségű fémrész biztosítja. Így a becsapódó lőszer rombolóhatása koncentráltabb, s jóval kisebb az a terület, ahol a földön járulékos károkozástól, polgári áldozatoktól kell tartani.

Ha azonban nagyobb csapásmérő képességű fegyverekre van szükség, akkor az irányított rakéták és bombák széles választékából válogathatnak a Gripent üzemeltető légierők. Magyarország egyelőre összesen 20-20 darab AGM–65H páncéltörő és AGM–65G repesz-romboló fejjel ellátott irányított rakétát vásárolt, négy gyakorló CATM–65 változat mellett. Az amerikai Raytheon cég folyamatosan továbbfejlesztett Maverick-rakétacsaládja kedvelt és a közeli légi támogatási feladatok során nagy számban alkalmazott, pontos, irányított fegyver. Az AGM–65 – változattól függően – lehet infravörös önirányítású, elektrooptikai, lézeres félaktív önirányítású vagy maradékfény-erősítéses elektrooptikai irányítású. A rakétacsalád páncéltörő változatai az 57 kilogrammos, speciálisan formázott WDU–20/B robbanófejet használják, míg az egyéb földi célok ellen használt repesz-romboló változat a 140 kilogrammos WDU–24/B robbanófejet.

A Gripen a rakéták mellett alkalmas a klasszikus amerikai Mk-család, azaz a 227 kilogrammos Mk82, a 454 kilogrammos Mk83 és a 907 kilogrammos Mk84 nem irányított bombák alkalmazására. Bár a megfelelően kiképzett és gyakorlott pilóta – köszönhetően a JAS–39 kifinomult fedélzeti rendszereinek – akár 20 méteres pontossággal is képes célba juttatni ezeket az eszközöket, ez sokszor nem elegendő a közeli légi támogatási feladatoknál. Nehéz lenne ugyanis két ház között egy harmadikat úgy megsemmisíteni, hogy csak a célba vett épület rombolása történjen meg, és ne legyenek polgári áldozatok. Így az esetek túlnyomó többségében irányított bombafegyverzettel támogatják a földi erők küzdelmeit.

A Gripenek fegyverrendszerei képesek alkalmazni az Mk82/83/84-es bombára felszerelt, irányítórendszerrel ellátott Paveway II-család (GBU–10/12/16), illetve a továbbfejlesztett, Mk82/84 bombákból átalakított Paveway III-család (GBU–22/24) bombáit. A bombákat félaktív lézeres irányítórendszerrel szerelik fel, így a Gripen saját Litening IIIG konténere vagy a földön dolgozó előretolt repülésirányító csoport eszközei helyezik el a célponton a lézerpontot, amelyet a bomba követni fog. Ez igen precíz, akár másfél méteres pontosságú célra vezetést tesz lehetővé.
A nagyobb pontosság mellé kisebb robbanóerő is elegendő: erre a feladatra fejlesztette ki a Boeing a kis átmérőjű és tömegű SDB bombát. A GBU–39-es jelzésű, a megfelelő repülési magasságban leoldás után saját, kinyíló szárnyaival nagy távolság megtételére képes bomba műholdas navigációs rendszert használva mindössze 5–7 méteres (a kombinált, műholdas, infravörös kamerás és milliméteres hullámhosszú radarral ellátott SDB II/GBU–53 esetén 1 méter alattinak becsült) szórással rendelkezik. Így a bomba alig 97 kilogrammos robbanótöltete is elegendő a célpontok rombolásához, csekély járulékos károkozás mellett.

A fegyver mellett szükséges a már meglévő öt Litening IIIG konténer továbbfejlesztése is. A kecskeméti Gripeneken is egyre gyakrabban látható, korlátozott felderítési képességekkel is rendelkező célfelderítő és célmegjelölő konténerek kiegészíthetők a ROVER (Remote Operational Video Enhanced Receiver) -rendszerhez szükséges modullal. A Litening IIIG így a kétirányú adatátvitelnek köszönhetően képes a saját képét a földre sugározni, míg a földön látott képeket a Gripen képernyőin megjeleníteni. Így a pilóta és a földön dolgozó előretolt repülésirányító vagy a ROVER-terminált használó lövészkatona is ugyanazt a képet láthatja. Ez segíti a célok felderítését, azonosítását, megjelölését, így tovább növeli a csapásmérés pontosságát.


Fotó: internet

Forrás: Magyar Honvéd 2014. június