Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Ugrásszerű fejlődés – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2019. december 11. 14:39

Soha nem látott fejlődést hozott a második világháború a katonai repülés, azon belül is a vadászgépek területén. Az 1920-as, 1930-as évek viszonylagos pangását követően, a harcok hat éve alatt óriási előrelépés történt.

Az első világháborút követően gyakorlatilag minden állam jelentősen csökkentette a fegyveres erőik, így a repülőcsapatok állományának méretét, illetve a hadrendben tartott eszközök számát. Igaz, ezt a vesztesek – így az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával önállóvá vált Magyarország – számára kötelezővé is tették a békeszerződésekben: a szigorú előírások hosszú időre gúzsba kötötték a német és a magyar repülőipar fejlődését, legyen szó a polgári vagy a katonai területről. Érdekes módon a leselejtezett és olcsón értékesített katonai repülőgépek viszont óriási lökést adtak a polgári repülés számára: a bombázógépeket utasszállítókká alakították, megkezdték működésüket a különböző postajáratok Észak- és Dél-Amerikában, illetve Afrikában, 1921-től pedig a mezőgazdaság számára is hasznot hajtottak a légijárművek, hiszen immár repülőgépek segítségével permetezhették a termőföldeket.Rosszul járt viszont a katonai repülés: a brit Királyi Légierőt majdnem megszüntették, létét csak a gyarmatokon kitörő lázongások elleni büntető légi expedíciók lehetőségével indokolták. A szigetországot az első világháború után védelmező vadászgépek száma töredéke volt az egykor a nyugati front felett harcoló armadának. Oroszországban a bolsevik forradalom, Franciaországban a pénztelenség, illetve a politikai vezetés szűklátókörűsége zilálta szét a légierőt, míg az Egyesült Államokban az elszigetelődés-pártiak térnyerése hátráltatta a fejlődést.Márpedig a technológiai modernizálás nem állt meg. Az impregnált vászonborítást lassan felváltották a vékony fémlemezek (itt kell megemlíteni Hugo Junkers, a zseniális mérnök munkásságát, valamint a világ első, teljesen fémépítésű utasszállító repülőgépét, a Junkers F 13-ast), egyre erősebb és megbízhatóbb motorok készültek, a vadászgépek még gyorsabbak lettek és magasabbra emelkedtek. A fegyverzet ugyanakkor sokáig nem változott. Maradtak a közepes géppuskák, melyek immár nem csupán a gép orrában, de az 1930-as évektől a modernebb, fémépítésű és -borítású szárnyakon is helyet kaptak.

További részletek a Magyar Honvéd magazin december 13-án megjelenő számában!