Vedd észre, hogy élsz!

„A költészet sokszor arra ösztönöz és azt az üzenetet közvetíti, hogy »változtasd meg életed«, én pedig azt szeretem átadni: »vedd észre, hogy élsz!«" − Lackfi János költő számára ez verseinek végkicsengése és jelszava. Mint fogalmazott: számára ugyan nagyon közel áll az a személy, aki a verseiben megmutatkozik, mégsem ugyanaz, mint aki írja őket.

„Amint kiteszem a papírra mindazt, amit az énem szül, már egy másik ember tekint vissza rám" − mondta. 

A költészet és a vers mai szerepét emlegetve számos vidám hangulatú versét felolvasta, a közönség nagy örömére, hiszen a bravúrosan facsart fricskák és a korkritikának is tetsző rímpárok könnyed és jó hangulattal töltötték meg a Stefánia Palota Aradi-termét.

„Összehasonlítva a rendszerváltás előtti időkkel, a vers mai szerepének legfőbb változása, hogy ma már nincs szükség a rejtjelezésre. Régen, a szocializmusban a sorok között sokan megpróbáltak üzenni, így a vers amolyan rejtjeles üzenetté vált" − emelte ki, hozzátéve: ma, a sajtószabadság korában erre már nincs szükség, ám rengeteg társadalmi szerep van, amiket a költő szerint kötelező vállalni.

Lackfi János éppen ezért számtalan alapítvány mellett a MáSzínháznak is ír verseket, ahol értelmi fogyatékkal küzdő színészek alkotnak.
Mint ahogy előadásában is fogalmazott, szereti azt gondolni, hogy a vers tényleg mindenkié − nem egy nagy szentség, amihez ki kell öltözni vagy amit ünnepélyesen kell kezelni. A költészetben nincs kötelező. Valamilyen formában mindenki használja, még ha nem is ismeri fel.

Fotó: a szerző felvételei