Visszakézből – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az MH 25. Klapka György Lövészdandár vezetése időszerűnek tartotta az alakulat alapfeladatai között szereplő országvédelmi képességek felfrissítését; elsősorban ezt a célt szolgálta a Sárkányharag 2019 gyakorlat. E nagyszabású kiképzési esemény megszervezése ugyanakkor korántsem volt egyszerű, hiszen a dandár állományának jelentős része 2018-ban két misszióban (MH Iraki Kiképzés-biztosító Kontingens és KFOR) is részt vett, melyek után nem sokkal már meg is kellett kezdeniük a felkészülést a hazai erőpróbára. A Sárkányharag 2019 keretében tehát nem „nullkilométeres" újoncokkal hajtottak végre kiképzési feladatokat. Mint azt Fekets Zoltán alezredestől, a Klapka-dandár 1. lövészzászlóaljának parancsnokától megtudtuk: gyakorlott, több missziót is megjárt katonák tevékenykedtek, akik ugyanakkor az elmúlt időszakban a külszolgálatot jellemző sajátos feladatok magas szintű, professzionális ellátására készültek fel, majd eredményesen, nemzetközi szinten is elismeréseket aratva hajtották végre azokat. Ez szakmailag valóban fontos dolog, de emellett nem szabad háttérbe szorulnia az országvédelemhez szükséges képességek szinten tartásának, emelésének.

Mindez egyébként egybecseng a Magyar Honvédség Parancsnokságának elvárásaival, továbbá a 2014-es walesi, illetve a 2016-os varsói NATO-csúcstalálkozón megfogalmazott stratégiaváltással, miszerint a tagállamoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az önvédelemre.

– A gyakorlat előkészítése már 2018 nyarán megkezdődött. A Sárkányharag 2019 sarokpontjait, az elérendő fő célokat a dandártörzs határozta meg, s ezek adták meg annak a harcászati helyzetnek a keretét, amelybe az alapvetően az 1. lövészzászlóaljra alapozott zászlóalj-harccsoportot beillesztették. A legfontosabb elvárás az összfegyvernemi szintű együttműködés begyakorlása volt, s éppen ez jelentette a legnagyobb kihívást is. Nagyon fontos, hogy az összfegyvernemi szemléletet, gondolkodást elsajátítsák a katonák. A különböző fegyvernemek együttesen sokkal nagyobb hatást érhetnek el, mintha feladataikat külön-külön próbálnák megoldani – mutatott rá Fekets alezredes. Hozzátette: célszerű, ha a harckocsizók tudják, mire képes egy lövészalegység, de persze az utóbbinak is ismernie kell a T–72-esek adottságait. A kölcsönös előnyök összefűzése vezet el a közös célok eléréséig, egyben így lehet minimalizálni a saját veszteségeket is. Persze van még tovább: az alezredes meggyőződése szerint egy ilyen komplex feladat megtervezésébe és végrehajtásába olykor már a légierőnek is be kell kapcsolódnia.

További részletek a Magyar Honvéd magazin május 17-én megjelenő számában!