Híres női mesterlövészek

A mesterlövésznő, aki a férje szájában lévő cigaretta hamuját is képes volt kilőni

Annie Oakley 1860-ban, Ohióban született, Phoebe Ann Mosey néven. Édesapja hatéves korában meghalt, édesanyja nehéz anyagi körülmények között nevelte őt és öt testvérét. Már korán, mindössze tíz esztendősen el kellett kezdenie dolgozni. Egy helyi családnál vállalt munkát, ahol a gyermekfelügyelet mellett egyéb teendőkben is kivette a részét. Önéletrajzában olvasható, hogy kegyetlen körülmények közt dolgozott, ezért megszökött a bántalmazó családtól. Korán megtanult vadászni puska és vadcsapdák segítségével, hogy az elejtett vadakat eladva, édesanyjának segítsen a testvérei eltartásában. Tizenöt éves korára a megkeresett összegből a családi farmra bejegyzett jelzálogot már ki tudta fizetni.

Képességei miatt elhíresült a környéken, ahol 1881-ben Frank Butler lövészbemutatót tartott. A mesterlövész fogadott száz dollárban egy szállodatulajdonossal abban, hogy bármelyik helyi puskást legyőzi. Egy ideig sorban nyert, és az utolsó párviadalon egy alacsony lány állt vele szemben. Kinevette, Annie azonban legyőzte őt, így elvesztette a fogadást. Annie megtetszett a férfinak, udvarolni kezdett neki, majd egy év múlva feleségül vette. Évtizedekig boldogok voltak együtt, egy idő után elkezdtek közösen fellépni, ekkor Annie felvette az Oakley művésznevet. 1885-ben csatlakoztak a Buffalo Bill’s Wild West műsorhoz. A négyórás vadnyugati show nagy sikereket ért el Amerika-szerte, majd az egész világon. A társulat 1887-ben Londonba utazott, hogy fellépjen a Viktória királynő arany jubileumára rendezett ünnepségeken, ahol az uralkodónő mellett a dán, a görög és a belga király is láthatta a tehetségét.

A mesterlövésznő egy ideig elhagyta a társulatot, majd 1889-ben visszatért. Ekkor újabb európai körútra indultak. Nagy sikereket ért el, képes volt a levegőbe feldobott tárgyakat eltalálni, harminc lépés távolságról kettélőni egy élével felé tartott kártyalapot, tükörből is pontosan célzott, sőt a férje szájából kilőtte a cigarettát. Ezt egyes elbeszélések szerint II. Vilmos német császárral is megtette, az uralkodó kérésére. Annie kereste a legtöbbet a társulatnál, Buffalo Billt kivéve. Az összegből gyakran jótékonykodott.

1901-ben megsérült egy vonatbalesetben, lebénult, majd öt gerincműtéten esett át, mire felépült. Ezt követően egy számára írt, a lövésztudományára alapozó színdarabban szerepelt. Nagyon népszerű volt, rengeteg nőt megtanított lőni, hogy megvédhessék magukat, ha szükséges. Úgy gondolta, hogy a nőknek és a férfiaknak egyenlő fizetés jár és abban is hitt, hogy a nők is vállalhatnak katonai szolgálatot. Ezért a spanyol-amerikai háború idején felajánlotta az amerikai elnöknek, hogy szolgálatot teljesít egy ötven tagú női mesterlövész alakulat élén. Végül a terv nem valósult meg.

Annie lövésztehetsége később is megmaradt, még a hatvanas éveiben járva is rekordokat állított fel. 1922-ban, egy autóbaleset következében a jobb lábában acélmerevítővel kezdett el járni. Az egészsége fokozatosan romlott. 1926-ban, vészes vérszegénység következtében hunyt el.

A katona, akit a legeredményesebb női mesterlövészként tartanak számon

Annie rendkívüli képességei és szándéka ellenére nem szolgált katonaként. Voltak azonban olyan nők, akik a harctéren is bevethették tudásukat. Ilyen volt a szovjet Ljudmila Pavlicsenko is, akit a legeredményesebb női mesterlövésznek tartanak. 1916-ban született Ukrajnában. Szovjet szellemben nőtt fel, édesapja tagja volt az orosz forradalom alatt létrejött bolsevik Vörös Gárdának. Tizennégy évesen egy fegyvergyárban kezdett el dolgozni, ahol fejleszthette célzó képességeit. Több lövészversenyt megnyert. Később a Kijevi Egyetem történész szakán tanult, közben továbbra is foglalkozott lövészettel, valamint sporttal.

1941-ben, a németek támadása után a Szovjetunió mozgósította minden erőforrását. Az emberhiány következtében több nőt is szolgálatba állítottak. A források szerint közel nyolcszázezer női katonát soroztak be, akik közül mintegy kétezren váltak mesterlövésszé. Úgy döntött, hogy ő is csatlakozik a Vörös Hadsereghez, amelynek 25. lövészhadosztályánál szolgált. Kezdetben Moldávia és Odessza környékén teljesítette feladatait. Egy év alatt 309 katonával végzett. Bizonyos feladatok alatt olykor napokat kellett szinte teljesen mozdulatlanul eltöltenie, akár a fagyos talajon vagy a rovarok csípései között. Bizonyos történetek úgy tartják, hogy többször képes volt két egymás takarásában lévő katonát egy golyóval lelőni. Egyes források szerint a kilövéseinek száma közel ötszáz volt, azonban nem minden esetben tudta külső megfigyelő hitelesíteni ezeket, így a valós adatot nem tudni teljes pontossággal.

Küldetései során volt, hogy tüzérségi sokkot kapott, valamint négy alakalommal súlyosan megsérült. Egy idő után a németek tudtak a létezéséről és vadásztak rá, a sikerei ugyanis egyre híresebbé tették. 1942-ben egy aknavető-támadásban megsérült, felépülése után nem küldték vissza a frontvonalra, helyette a mesterlövészek kiképzésével foglalkozott, valamint politikai feladatokat látott el. Egy küldöttség tagjaként az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ugyanis azt a megbízást kapta, hogy meggyőzze az amerikaiakat egy, a Szovjetuniót mentesítő nyugati front megnyitásáról. Roosevelt elnöknél is látogatást tett. Ő volt az első szovjet állampolgár, aki meghívást kapott a Fehér Házba. Az elnök felesége megkérte arra, hogy kísérje el országos útjára és beszéljen a háború tapasztalatairól. Az amerikai közönség végül megszerette, majd az Egyesült Államok után Kanadába és Nagy-Britanniába utazott. Hazatérve átadták neki a Szovjetunió Hőse kitüntetést és őrnaggyá léptették elő. Elvégezte az egyetemet, egy ideig továbbra is foglalkozott mesterlövészek kiképzésével, majd a haditengerészet történészeként tevékenykedett. Később gyermeke született. 1974-ben, 58-éves korában halt meg.

Forrás: mult-kor.hu, portfolio.hu, trendmano.blog.hu