Rekorddöntők - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Tágabban értelmezve a mesterlövészfegyverek kategóriáját, egészen a középkori íjakig visszatekinthetünk. A sokáig lenézett, de a százéves háborúban (1337–1453) az angol katonák kezében rettegett eszközzé vált fegyver igazi hatékonysága az egyidejű, tömeges alkalmazásában rejlett, mégis több történelmi személyiség szerzett egyedi hírnevet magának éppen azáltal, hogy íjával nagy távolságból is képes volt bravúros találatokra. Az igazi korszakváltást természetesen a puskapor, valamint a lőfegyverek megjelenése eredményezte, bár a kezdeti időszak elöltöltő muskétái még korántsem a pontosságukról váltak ismerté. A 19. századra elterjedő kovás, majd a gyutacsos gyújtású fegyverek esetében viszont egy jó szemű, gyakorlott lövész már halálos veszedelmet jelentett a távolabb álló ellenségére is.

A legtöbb szakértő a világtörténelem első, kifejezetten mesterlövész-feladatokra tervezett és használt lőfegyverének a Whitworth-féle puskát tekinti. A zseniális feltaláló, Sir Joseph Whitworth a Pattern 1853 Enfield hadipuska krími háborús (1853–1856) „felsülése” láttán kezdett találmánya kifejlesztésébe, s alkotta meg korának legpontosabb és legmesszebb hordó fegyverét, amelyhez speciális, hatszögletű, huzagolt csövet, továbbá egyedi lövedéket is tervezett. Konstrukcióját aztán 1857-ben össze is hasonlították az Enfielddel, s a próbalövészeten Whitworth mesterműve kiválóan szerepelt: 500 méterről egymás után többször is eltaláltak vele egy emberfej méretű célpontot. Bár akkor – részben a magas előállítási költség miatt – a brit hadsereg nem rendszeresítette az egylövetű, elöltöltő fegyvert, pár év múlva a csatatéren is bizonyíthatott, méghozzá az amerikai polgárháborúban (1861–1865) a déli erők mesterlövészeinek kezében.

További részletek a Magyar Honvéd magazin február 11-én megjelent számában!