A hazának szüksége van rátok!
Szöveg: hm.gov.hu | 2010. szeptember 6. 22:33Családtagjaik és hozzátartozóik jelenlétében köszöntötték a Koszovóból visszatért MH KFOR Kontingens második váltásának katonáit Szolnokon. Az MH Ittebei Kiss József hadnagy Helikopterbázison, szeptember 6-án megtartott eseményen részt vett és beszédet mondott dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter.
Féléves külszolgálat után, augusztus utolsó napjaiban tértek haza a nyugat-koszovói Pec/Peje-ből Magyarországra az MH KFOR Kontingens második váltásának tagjai. A katonákat – családtagjaik és hozzátartozóik jelenlétében – hétfőn délután köszöntötték a szolnoki laktanyában. Azért itt, mert az állomány többsége a helyőrségben, a MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóaljnál szolgál. Nem volt véletlen, hogy dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter „jó napot honvédek!" köszöntésére a kontingens a „bevetésre kész!" szavakkal válaszolt. A Magyar Honvédségnél ugyanis, csak a szolnoki alakulatnál használhatják ezt a köszönési formát.
– Köszöntünk titeket itthon! Köszönet, hogy épségben hazatértetek és vigyáztatok egymásra. És persze, azt is meg kell köszönnöm, hogy vigyáztatok rám is, amikor az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetével együtt, a nyár elején, meglátogattalak benneteket. Már akkor nagy benyomást gyakorolt rám több dolog is. Az egyik az volt, amikor a peje-i táborban tőletek, zárt alakzatban álló katonáktól hallottam elénekelni a Himnuszt. Mondtam is a kontingens parancsnokának, hogy ezt be fogjuk vezetni. A közös éneklés október 1-től mindenütt kötelező! Ezt mindenki nektek köszönheti – mondta ünnepi beszédének elején Hende Csaba.
A honvédelmi miniszter hozzátette: a magyar katonák egy háborútól szaggatott, békét kereső országban szolgáltak az elmúlt időszakban. Abban segítettek, hogy két, évszázadok óta egymás mellett élő – ám a legutóbbi időben egymás torkának esett – nemzet megtegye a békéhez vezető út rendkívül nehéz lépéseit.
– E két nemzet közeli szomszédunk, így egyáltalán nem közömbös számunkra, hogy sikerrel járnak-e. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire nehéz ez a küldetés. Azt is tudjuk: szükséges és fontos, hogy legyenek kitűnő nők és férfiak, akik dolgoznak annak sikerre viteléért. Ti ebből, a hatalmas vállalkozásból sikerrel elvégeztétek a rátok bízott feladatokat, sokszor lényegesen többet is, mint ami kötelező lett volna – mondta Hende Csaba, majd arról beszélt, hogy a tábor parancsnoka a legnagyobb elismerés hangján szólt a magyar katonák munkájáról, szolgálatáról.
– Derekas, jó munkát végeztetek tehát, amely méltó a magyar honvéd névhez – fogalmazott ünnepi beszédében a
– A piros-fehér-zöld azt a közösséget is jelentette számotokra, akikkel együtt szolgáltatok. Bajtársakként fonódott össze az életetek. Megtanulhattátok, hogy egymásra mindig számíthattok, és azt is, hogy rátok is számíthat mindenki! – mondta Hende Csaba.
A honvédelmi miniszter hozzátette: a külszolgálat ma a Magyar Honvédség legkomolyabb, legnehezebb, és legveszélyesebb feladatai közé tartozik. Csak a legjobbak vehetnek részt benne, hosszú és alapos felkészítés után. A tárcavezető aláhúzta: „a tétre menő, nem egyszer éles helyzetekben olyan tapasztalat birtokába juthattatok, amelyek soha sem szerezhet meg valaki az íróasztal mellett."
– Itthon is nagy feladat vár rátok. A kormányváltás után belekezdtünk a Magyar Honvédség teljes körű megújításába. Határozott szándékunk és célunk, hogy a honvédelem egész rendszerét alkalmassá tegyük az alkotmány által előírt feladatának elvégzésére, a haza fegyveres védelmének ellátására. Elvárom tőletek, honvédek, hogy vegyetek részt ebben a munkában! Folytassátok a szolgálatot hivatásosként, szerződésesként, vagy pedig – ha visszatértetek a civil életbe – jelentkezzetek a tartalékos állományba, amelyet rövidesen, méltó körülmények között, újra meg fogunk szervezni! Szükség van a tapasztalataitokra, elkötelezett munkátokra. A Magyar Honvédség közösségének szüksége van rátok! A hazának szüksége van rátok! – mondta beszéde végén Hende Csaba.
Az MH KFOR Kontingens második váltásának visszafogadó ünnepsége a Szótat hangjaival, majd díszmenettel zárult.
Szöveg: Szűcs László
Fotó: Galovtsik Gábor