A veterán

Világosan, pontosan fogalmaz, ahogy magáról mesél, pedig életútjának javát nem a naposabb részen tette meg. A magyar gyermek Kárpátalján, Beregújfaluban született, amely 1938-ig Csehszlovákiához tartozott. Így a magyaron kívül oroszul és csehül is megtanult, aminek később nagy hasznát vette. Ács Tihamér megpróbáltatásai korán kezdődtek: ötéves korában elveszítette édesanyját, ettől kezdve öccsével együtt nagybátyjáék nevelték.

A második világháború 1943-ban kezdődött számára, de hamar hadifogságba esett: a kiút a csehszlovák hadseregbe való jelentkezés volt. Megtette, így – már rajparancsnokként – küzdötte végig a háború utolsó szakaszát Ukrajnától Prágáig, egészen 1945 júliusáig. Tetteit csehszlovák, lengyel, szovjet kitüntetésekkel és alhadnagyi rendfokozattal ismerték el.

Ács Tihamér négyévnyi polgári foglalatosság után, 1949-ben jelentkezett tiszti iskolára, amelyet kiváló eredménnyel végzett el, így főhadnagyként avatták. Nyelvtudása miatt a Honvédelmi Minisztérium protokollosztályára került, majd a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tolmácskodott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc elején − már századosként − a vidékről Budapestre küldött élelmiszerek szétosztásában működött közre az I. kerületi rendőrkapitányság épületében.

Rövid tanácskozás után született meg a döntés, hogy a hercegprímást a közeli Amerikai Nagykövetségre kéne eljuttatni. A sötétedést – és Ács Tihamér orosz nyelvtudását – kihasználva alig fél óra alatt sikerült átjutni a szovjet katonák figyelmének felkeltése nélkül a diplomáciai védettséget jelentő épülethez. Itt befogadták Mindszenty József hercegprímást.

Ács Tihamérnak és bajtársának tette nem maradt büntetlen. Két év múlva, 1958 novemberében letartóztatták, és a Gyorskocsi utcában raboskodott. Természetesen lefokozták, leszerelték. Szabadulása után hosszú ideig tisztességes civil munkát sem kaphatott. Csak nehezen sikerül a Láng Gépgyárban forgácsolóként elhelyezkednie, de itt is megállta a helyét: háromszor lett a vasipar kiváló dolgozója. A napi 12 órás műszakok, a rossz munkakörülmények azonban kikezdték egészségét: gondnok lett egy építőipari szövetkezetben, innen is ment nyugdíjba.

Némi elégtételt jelentett számára a nehéz évtizedekért, hogy 1989-ben rehabilitálták, és előléptették alezredessé.

Ács Tihamérnak és feleségének három gyermeke, öt unokája és három dédunokája van. Büszkeséggel tölti el, hogy fia orvos alezredesként vonult nyugállományba, és az is, hogy mindig jól tanuló unokái között ma már rendőrtisztek is vannak.

Mostanában szabadidejében verseket ír, s egy dedikált kötetével meg is ajándékozott minket.

Ebédelni a barátok kedvéért jár a Stefániára, a Regiment étterembe. „Sajnos egyre kevesebben vagyunk már. Nemrég még négyen ültünk ebédkor az asztalnál, ma már csak ketten vagyunk…" – mondta.

Fotó: A szerző felvételei