Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Gratulálnom kell Magyarországnak”

Szöveg: Draveczki Ádám / Fotó: Galovtsik Gábor |  2008. szeptember 25. 7:29

Hivatalos látogatásra érkezett Magyarországra Juhani Kaskeala admirális, a finn haderő parancsnoka, aki megbeszéléseket folytatott Szekeres Imre honvédelmi miniszterrel és Havril András vezérkari főnökkel. Az admirális vizitjének egyik célja a pápai C-17-es bázisrepülőtér felkeresése volt.

Rég került sor hasonlóan magas szintű finn-magyar katonai találkozóra.

Utoljára 5 évvel ezelőtt, 2003-ban jártam Magyarországon, az akkori magyar vezérkari főnök, Szenes Zoltán tábornok úr pedig 2004-ben látogatott el hozzánk. Azóta évente kétszer-háromszor is találkozunk Havril András tábornok úrral különböző multinacionális fórumokon, de ettől függetlenül is nagyon fontos, hogy legyenek alkalmak, amikor csak két ország illetékes vezetői találkoznak, eszmét cserélnek a fegyveres erők helyzetéről, egyáltalán, a minket körülvevő világról. Esetünkben két olyan, aránylag kis országról van szó, melyek ennek ellenére sok nemzetközi műveletben vesznek részt, ezért is fontos összegezni a tapasztalatokat.

Mi a jelenlegi látogatás elsődleges célja?

Ami a mostani vizitet illeti, nagyjából általános jellegű látogatásról van szó, de az ilyen vizitek során roppant fontos ismeretséget kötni, tehát az egyes vezetők közötti személyes viszony szerepét mindenképpen fontos kiemelni. Személyes ismeretség, baráti kapcsolat esetén adott esetben csak felemeli az ember a telefont, és azt mondja: „András, mi a szándékotok Afganisztánban ezzel és ezzel kapcsolatban?" Gördülékenyebbé válik az egyeztetés, az együttműködés. Egy konkrétabb célja ugyanakkor van a jelenlegi látogatásnak, ez pedig a pápai bázisrepülőtér felkeresése volt, hiszen a stratégiai légi szállítási programban betöltött kiemelt szerepe miatt rendkívüli módon érdekel minket ez az állomás. Delegációnk tagja az a finn katonai szakember is, aki a finn részvételért felelős a C-17-es programban. Meg kell mondjam: nagyon kedvező benyomást tett rám az a befogadó nemzeti támogatás, melyet a pápai repülőtéren dolgozó külföldi szakemberek kaptak önöktől. Kitűnő példa ez arra, mennyi mindent érhetnek el a kis nemzetek együtt, összefogással és költséghatékonyan, teszem hozzá. A projekt számunkra regionális jelentőséggel is bír, hiszen a C-17-es programban leköthető összes repülési óraszám egyharmadát tudhatja magáénak Finnország, Norvégia és Svédország. A pápai repülőtér az a központ, melyen keresztül a stratégiai légi szállításokhoz hozzájutunk, a mi szakembereink is részt vesznek az itteni munkában. Gratulálnom kell Magyarországnak, mert ebben a közös munkában bizonyára minden színtéren komoly elismerést kapnak majd.

Milyen egyéb területeken működik még együtt a két hadsereg?

A Balkánon és Afganisztánban egyaránt jelen van a két ország; az előbbi területen a finn és a magyar jelenlét nagyjából hasonló mértékű, Afganisztánban azonban Magyarország jóval nagyobb súllyal van jelen, ami még növekszik is. Mi ezzel szemben Afrikában veszünk részt több misszióban, ahol önök nem. Amennyiben a csádi misszió az Európai Unió hatásköréből átkerül az ENSZ égisze alá, a világszervezetben mindenki nagyra értékelné az ottani magyar részvételt, bár tudjuk: a magyar erőforrások jelentős részét leköti a tekintélyes afganisztáni szerepvállalás. A szóban forgó műveletek során ugyanazokkal a műveletekkel, kihívásokkal találkozunk, így ezért is fontos, hogy tapasztalatokat cseréljünk egymással.