Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kitüntették a székesfehérvári katonákat

Szöveg: Demeter Ferenc |  2010. december 10. 9:55

Állománygyűlést tartottak december 9-én délután Székesfehérváron, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóaljnál. A honvédelmi miniszter által alapított Katasztrófa-elhárításért Szolgálati Jeleket dr. Benkő Tibor vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke adta át az alakulat százhat katonájának, akik a vörösiszap-katasztrófa felszámolásában kiemelkedő munkát végeztek.

A csapatzászló és az elöljáró fogadását követően az ünnepségen résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd ismertették dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter határozatát, amelyben kitüntette a katasztrófa felszámolásában kiemelkedően dolgozó katonákat. A kitüntetéseket dr. Benkő Tibor vezérezredes a HM Honvéd Vezérkar főnöke adta át.

A  honvédelmi miniszter nevében Benkő vezérezredes köszönte meg azt a munkát, amit a vegyivédelmi zászlóalj katonái, az október negyedike és december harmadika között a katasztrófa sújtotta térségben, a nap huszonnégy órájában végeztek. A tábornok hangsúlyozta: személyesen kívánt eljönni a székesfehérvári alakulathoz, és megköszönni azt a becsületes, áldozatkész munkát, amit a katonák két hónapon keresztül Kolontár és Devecser térségében végeztek.

Benkő vezérezredes beszédében hangsúlyozta: „két hónapot töltöttek kint az alakulat katonái a katasztrófa sújtotta területen, megsegítve bajbajutott állampolgárainkat, embertársainkat. Két hónapon keresztül, éjt nappallá téve, a nap minden percében dolgoztak. Ez egy nagyon nagy teljesítmény és becsületes helytállás volt. E nélkül a helytállás nélkül ezt a katasztrófa helyzetet nem lehetett volna kezelni."

A vezérkari főnök a továbbiakban a Magyar Honvédség teljesítményéről szólt. Kiemelte: „büszkeséggel töltött el az, amikor láttam és tapasztaltam, hogy október negyedikén a Magyar Honvédség perceken belül mozgósítható volt. Ezt tetézte az, amikor október nyolcadikán éjszaka megkaptam a feladatot, hogy Devecser térségében fel kell készülni a lakosság kimenekítésére. Annak ellenére, hogy a laktanyákban éjszaka nincsenek katonák és olyan készenléti erők, amelyeket azonnal igénybe lehetne venni, reggel hat órára olyan méretekben jelent meg a honvédség a területen, hogy egy fordulóval akár három ezer embert is ki tudtunk volna menekíteni. Ez a összefogás mutatja azt az eltökéltséget, hogy a katonák ezt a köztársaságot, nemzetet kívánják szolgálni."

Benkő tábornok kiemelte: „ez a megmozdulás a minisztereknek, a területre érkezőknek és az ott élő polgároknak azt sugallta, hogy bár nem tudni, milyen veszéllyel állnak szemben, de a helyzet megnyugtató, mert ott vannak a katonák, ha kell a rendelkezésükre állnak, és segítenek. Önök az elsők között voltak, akik megkezdték a mentesítési feladataik ellátását."

„Nem akarok senkit a statisztikai adatokkal untatni, mert nem is ez a legfontosabb, de azért elgondolkodtató, hogy önök mintegy száz kilométer útszakasznak megfelelő területet tisztítottak meg a szennyeződéstől és a két hónap alatt több mint harminckétezer gépjárművet mentesítettek"
– fogalmazott a vezérkari főnök, hozzátéve: „ezekben a munkákban önök tanúbizonyságot tettek arról, hogy ezt a nemzetet szolgálják valóban elkötelezettek, elhivatottak a katonai esküjük iránt. Kérem önöket arra, hogy a jövőben is így végezzék a munkájukat és a szolgálataikat."

Benkő vezérezredes beszédében kiemelte azt is, hogy „az a kitüntetés, amit a miniszter úr nevében most átadhattam, színében, szimbólumában is jelképezi az eseményeket. Önöket ez a kitüntetés mindig erre a tragikus eseményre fogja emlékeztetni. Kolontár és Devecser ezzel a katasztrófával beírta magát a világtörténelembe. Önök egy olyan tragédia helyszínén dolgoztak, ahol az emberiség által még nem látott környezeti katasztrófa történt. Olyan helyzettel kellett szembenézni, ahol az első pillanatban nem tudhattuk, hogy a környezetszennyezés milyen veszéllyel járhat. De önök ezzel nem foglalkoztak és becsülettel végezték a munkájukat az első perctől az utolsóig."

„Legyenek büszkék erre a kitüntetésre, mert ez a tragédia beírta magát a történelem sötét oldalaira, de az önök munkája a történelem fényes oldalaira került. Ez a kitüntetés, amit a miniszter úr alapított, egyedi és ez csak ebben a katasztrófában helytállt katonáknak adható. Ezért ezt a kitüntetést önök büszkén mutathatják meg most a szeretteiknek, később a gyerekeiknek és az unokáiknak"
– mondta a HM Honvéd Vezérkar főnöke.

Benkő vezérezredes végezetül kiemelte: „december harmadikán ugyan bevontuk az utolsó erőinket, de ezzel a mi feladatunk nem fejeződött be, mert a Magyar Honvédségnek mindig készen kell állnia a Magyar Köztársaság és az állampolgárok védelmére. A legfrissebb hírekből tudni lehet azt, hogy a Tisza mentén a belvíz újra gondokat okoz. Amennyiben az elhárításra kijelölt szervezetek nem tudnak megbirkózni ezekkel a problémákkal, újra szükség lehet az önök segítségére."

Az ünnepi állománygyűlés második részében Benkő Tibor vezérezredes tájékoztatást adott a jelenlévőknek a katonákat foglalkoztató napi kérdésekről. Szólt a honvédelmi költségvetés alakulásáról, a tervezett fejlesztésekről, a magánnyugdíjpénztárak helyzetéről, a humánerőforrás gazdálkodásról, a katonák ellátásának jövőbeni kérdéseiről.

Válaszbeszédében Szombati Zoltán mérnök ezredes, a vegyivédelmi zászlóalj parancsnoka elmondta: a 2010-es év nagy jelentőséggel bírt a zászlóalj életében. „Ebben az évben ünnepeltük a vegyivédelmi szolgálat fennállásának 60. és a zászlóalj megalakulásának 10. évfordulóját. Az év azonban nem csak az ünnepekből áll" – hangsúlyozta a parancsnok.

Az ezredes kiemelte: szeptember közepén véget ért az év legfontosabb gyakorlata, ahol a zászlóalj katonái éles körülmények között végezték a feladataikat, tesztelték a technikai eszközeiket. „Szeptember huszadika és október elseje között a nyári vegyivédelmi gyakorlatot tartottuk. Ekkor még mindenki úgy gondolta, hogy a zászlóalj 2010-re tervezett feladatait végrehajtotta. A sors azonban másként döntött!"

Szombati Zoltán a továbbiakban elmondta: október negyedikén délben a MAL Zrt 10. tározójának nyugati falán rés keletkezett. A gátszakadás következtében mintegy hat-hétszázezer köbméter vörös iszap és víz elegye öntötte el a Torna patakon keresztül Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül negyven négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva az ajkai kistérségének.

„A zászlóalj erői a riasztást követően már tizenhét órakor megkezdték a terület mentesítését és december harmadikáig huszonnégy órás váltásban folyamatosan végezték a feladataikat. Ez alatt a két hónap alatt utakat, személyi felszereléseket, védőeszközöket tisztítottak meg, valamint gépjárműveket mentesítettek. A médiumokban bemutatott képekkel nem tudták megjeleníteni azokat az érzéseket, amelyet akkor a helyszínen feladatot ellátók érezhettek" – mondta a parancsnok, majd arról beszélt, hogy 
„az első benyomásom a reménytelenség volt. Ez látszott a kolontári lakosok szemében is, akiknek a két méter magasságban hömpölygő vörösiszap-áradat mindenét elvitte. Sokuknak egy élet munkáját egy pillanat alatt tette tönkre. Katonáink munkáját látva azonban reménység töltötte el a helyi lakosokat. Remény, hogy az ország nem hagyja cserben őket."

Végezetül a parancsnok elmondta: e két hónap során a zászlóalj katonái nagyon sok tapasztalatot szereztek az ipari katasztrófák felszámolásában. Ezt a tudást az elkövetkezendő időben fel kell dolgozni és be kell építeniük a felkészülési terveikbe. Szombati ezredes minden katonának köszönetet mondott azért a nagyszerű munkáért és helytállásért, amit a katasztrófa sújtott településen végeztek.

Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult.

Fotó: A szerző felvételei