Nagyszabású megemlékezés a pákozdi győzelemről

A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete (HTBK) és a Honvédelmi Minisztérium Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. által rendezett programsorozat keretében “Kész a csatára a sereg" címmel korábban országos ifjúsági pályázatot hirdettek, amelyen több száz fiatal vett részt.
A pályázatra jelentkezők közül félezernél több fiatal részt vesz a 160. évforduló alkalmából megrendezett eseménysorozat kiemelkedő eseményén, a pákozdi Mészeg-hegyi katonai emlékhelyen szeptember 28-án megrendezésre kerülő nagyszabású megemlékezésen, ahol bemutatják a pályázat díjnyertes alkotásait is.

A rendezvénysorozat részleteiről Hazuga Károly vezérőrnagy, az Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnok-helyettese elmondta: szeptember 29. a Magyar Honvédség szárazföldi haderőnemének a napja is, ezért a rendezvénysorozattal lehetőséget teremtenek a honvédség tevékenységének bemutatására is.
Az ünnepi program keretében előbb katonai tiszteletadással megkoszorúzzák a pákozd-sukorói győztes csata emlékére állított obeliszket, majd az emlékhelyre látogatók haditechnikai bemutatót, csatajelenetet láthatnak, valamint életképek felelevenítésével idézhetik fel a 160 évvel ezelőtti huszártábor életét.
A rendezvény kiemelkedő programjaként látványos bemutatót tartanak a szolnoki helikopter zászlóalj katonái is.
Az ünnepi program keretében kézműves foglalkozásokra, ólomkatona-öntésre, huszárbemutatóra várják a gyerekeket és a fiatalokat a katonai emlékhelyen. Az esemény fővédnöke Sólyom László köztársasági elnök, azon részt vesz Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Havril András vezérkari főnök, Tömböl László összhaderőnemi parancsnok és Warvasovszky Tihamér székesfehérvári polgármester, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör helyi elnöke.

Pákozdi csata: kisebb lépték, óriási jelentőség

A pákozdi csata egyik érdekessége abban állt, hogy mindkét oldalt császári és királyi tisztek vezényelték. A legfelsőbb császári hadvezetés ugyanis ebben az időszakban nem adott ki egyértelmű parancsokat, ezzel megosztotta a császári hadsereget, lehetőséget teremtett a parancsok értelmezésére, így minden katona saját lelkiismereti ügyévé tette, hogy miként értelmezi az uralkodóra, illetve a magyar alkotmányra tett esküjét. A csatát tehát tulajdonképpen császári és királyi csapatok vívták császári és királyi csapatok ellen, s mindkét oldal meg volt győződve arról, hogy a parancsok szerint jár el.

Móga János altábornagy jelentésében hét halottról és 37 sebesültről tett említést, míg az osztrák–horvát seregek veszteségét 100 főre becsülte. Az utóbbi adatot ugyanakkor fenntartással kell kezelnünk, mert Jellasics a székesfehérvári katonai kórházban több mint 400 sérültet hagyott hátra.

A Pákozdnál lezajlott összecsapás sem a méreteit, sem a veszteségeket tekintve nem tartozik a szabadságharc nagy csatái közé, katonapolitikai szempontból vizsgálva azonban a 160 esztendeje történtek teljesen más megítélés alá esnek. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Batthyány elképzelése életképes: különböző elemekből (a császári és királyi hadsereg magyar alakulataiból, a toborzás útján felállított honvédzászlóaljakból, illetve az egyéb önkéntes csapatokból) létrehozható egy új típusú, ütőképes magyar haderő, mely képes megvédeni az 1848 tavaszán született politikai vívmányokat. A feljegyzések szerint egyébként a pákozdi volt a szabadságharc második győztes csatája. Az elsőt a Kiss Ernő vezette magyar csapatok három héttel korábban, szeptember 2-án aratták a szerbek ellen, Perlasznál.