Nemcsak mártírok, hanem hősök voltak

Az ünnepség délelőtt 11 órakor, az aradi belvárosi katolikus templomban megrendezett emlékező szentmisével kezdődött. Az egyházi szertartáson a Magyar Honvédség vezérkarfőnöke mellett megjelent – többek között – Kelemen Hunor, román művelődési miniszter, az RMDSZ szövetségi elnöke, dr. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, valamint Sándor Mátyás alezredes, bukaresti katonai attasé is.

A huszonhárom különböző felekezetű pap és egyházi méltóság jelenlétében, megtartott 163. emlékező szentmisén dr. Marton József pápai prelátus, nagyprépost, professzor szentbeszédében a parancsolat pontjait egyenként kielemezve, a szabadság eszméjével párosítva méltatta a hősök emberi, hitbeli nagyságát.
Mint elmondta: a hűség és a végsőkig való kitartás jellemezte mind a tizenhárom vértanút, akik különböző nemzetiségűek voltak ugyan, de a forradalomban született magyar alkotmányra nemcsak felesküdtek, hanem ahhoz a végsőkig ragaszkodtak, harcoltak, a katonai szabályok szerint, a feletteseiknek engedelmeskedtek. A többszörös túlerővel szemben képtelenek voltak ellenállni, mégis hősök voltak a csatamezőkön és a halálukban egyaránt.

Az aradi megemlékezés a Vesztőhelyen folytatódott, ahol Jakab István evangélikus lelkész Damjanich utolsó szavaira emlékeztetett, amikor a tábornok kijelentette, „azt gondolom, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig én voltam az első".

„S ezzel nem volt egyedül, hiszen mindannyiukat hősiességükért, kitartásukért, küzdelmükért, meggyőződésükért léptették elő annak idején, emelték tábornoki rangra. Majd megbolydult a világ, bekövetkezik a tragikus fordulat, amit Schweidel József utolsó gondolatában így ad közre: «a mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.» Nekik viszont a kínzatás jutott. Kitartásukat, becsületüket, a szabadulás lehetőségének visszautasításával fejezik ki. Ők azon hősök közé tartoznak, akik a szabadulást nem fogadták el. Aztán következnek a megszégyenítések, a bilincsek, és a börtön. Utolsó szavaikban viszont egytől egyig meggyőződésüknek adnak hangot, mélységes hitükről tesznek tanúbizonyságot, ezért mondhatjuk el róluk, hogy nem csak mártírok, hanem hősök, a hit hősei is ők" – mondta a lelkész, majd az ünnepség résztvevői elhelyezték az emlékezés virágait.

A Honvédelmi Minisztérium nevében dr. Benkő Tibor vezérezredes koszorúzott.

Az idei aradi megemlékezés délután a Szabadság-szobornál ért véget, ahol Gheorghe Falcă polgármester mondott ünnepi beszédet. „A világon semmi sem érhető el erőfeszítések, forradalmak nélkül. A világon nagyon sok helyen a szabadságot ilyen áron érik el. Arad példáját sokszorosítani kell. Amikor a kivégző osztag elé álltak, egyesek büszkék voltak, és kijelentették, miért harcoltak. Sosem szabad elfelejteni azokat a bátor embereket, akik a szabadságért harcoltak. Ezért az aradiak számára október 6. a tisztelet és megemlékezés napja, a példa napja sok fiatalnak, hogy a megszerzett szabadságot meg kell védeni, és ha nem sikerült megszerezni, harcolni kell érte" – fogalmazott a polgármester.

Kelemen Hunor beszédében kiemelte: „Sem a szabadságszeretetet sem a népek önrendelkezésének vágyát elfojtani nem lehet, sem szóval, sem fegyverekkel. A magyar szabadságharc a XIX. században a nemzetté válásnak egyik mérföldköve volt. Annak ellenére is a mérföldköve, vagy talán pont azért a mérföldköve, mert gyászosan végezte. A kezdeti győzelmekből egy látszólagos vereség lett, de ez megerősítette a magyar embereket, megerősítette a magyar emberek hitét abban, hogy a szabadságért harcolni kell."

Az ünnepség a Szabadság-szobornál is koszorúzással zárult.

 
 Fotó: Irházi János és Balta János (nyugatijelen.com)