Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Széchenyire és Petőfire emlékeztek

Szöveg: Pápai Honvéd Bajtársi Klub |  2010. augusztus 2. 10:44

Augusztus 1-jén, emlékezett meg a pápateszéri lakosság a százötven éve elhunyt legnagyobb magyarról és százhatvanegy éve elesett nemzeti költőről. A rendezvény először a gróf Esterházy Károly egri püspök építtette templomban kezdődött ünnepi szentmisével, melyet a Hazáért ajánlottak fel a hívek.

A vidékre rendkívüli hatással volt a reformkorban a híres pápai kollégium, melynek pedagógus-generációja célként tartotta szem előtt Magyarország Európához való felzárkóztatásának

1595905511
mindig időszerű lépéseit. Tarczy Lajos és Bocsor István neves pápai professzorok fémjelezték ezt a korszakot akkoriban. Ez volt az az időszak, amikor Széchenyi István elméleti és gyakorlati alkotómunkája teljében volt. Tarczy akadémiai levelezőtagként az ő hívására járt Nagycenken, a megtekintett mintagazdaság olyan hatással volt rá, hogy később Pápán hasonlót alakított ki ő is. Petőfi soproni katonáskodását követően, 1841-ben került erre a vidékre, Tarczy patronálta, pápai diákként bontakoztatta ki tehetségét, s vált poétává.

Ezért nem véletlen tehát, hogy a pápateszéri faluvezetés és az egyházközség emlékünnepélyt szervezett a két személyiség tiszteletére.

A szertartást a Honvédelmi Minisztérium Katonai Ordinariátusának kiemelt tábori lelkésze, dr. Hankovszky Béla őrnagy celebrálta, aki beszédében a két nemzeti személyiség nyíltszívűségét, önzetlenségét emelte ki, mert Széchenyi vagyonával, építő szorgalmával, Petőfi pedig erőt és hitet adó költészetével felbecsülhetetlen

1595905511
szolgálatot tett Magyarországért, melyből mind a mai napig táplálkozhatunk.

A templom előtti ’48-as emlékműnél a Himnusz hangjait követően Kerecsényi Zoltán a pápai Honvéd Bajtársi Klub titkára mondott ünnepi beszédet. „Meggyőződésem, hogy van mit, s kell is tanulnunk szellemi nagyságainktól; a történelmi személyiségektől – Széchenyitől, Petőfitől – akik népben, nemzetben gondolkodtak, s személyes sorsként vállalták a nemzeti fejlődés, a társadalmi haladás ügyét." – hangsúlyozta a szónok; illetve Széchenyi Hitel-jének sorait idézte: „A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk ezért hiábavaló reminiescentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szent virágzásra. Sokan azt gondolják: Magyarország volt, én azt szeretném hinni, lesz!"

A megemlékezés végén Szalczer György polgármester, valamint Leitner Pál körjegyző koszorút helyezett el, végül a Szózat közös éneklésével zárult a bakonyalji falu ünnepsége.