Vértanúinkra emlékezünk

Az 1849-es fegyverletétel okai és körülményei máig vitatottak történész körökben. Egyes elemzések szerint a közvetlen kiváltó okok elsősorban az orosz csapatok nagy létszámú jelenlétében és az augusztusi hadjáratban elszenvedett vereségekben keresendők.

Kossuth a temesvári csatavesztés hírére augusztus 11-én lemondott és átadta a hatalmat az Aradra érkező Görgey tábornoknak, aki ekkor határozta el, hogy a sorozatos vereségek miatt leteszi a fegyvert. Kossuth felhatalmazásának a birtokában Görgey már az egész ország harcban álló honvédserege nevében döntött.

A fogságba esett tisztek augusztus 25-én érkeztek Aradra és még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Minden vádlott két kihallgatáson vett részt és ezt követően volt lehetőségük írásban beadványt intézni a hadbíróságnak.

A vád és a védelem szerepét egyaránt a hadbíró, Karl Ernst látta el.

De az ítéletek már az eljárás előtt megszülettek, így ennek az ítélkezési folyamatnak csak formális jelentősége volt.

Bár Ferenc József augusztus 29-i kézirata Haynaunak a következőt határozta meg: “a halálbüntetést csak a legbűnösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák végre", a halálbüntetés kiszabásáról csak utólagosan kellett jelentést tennie az uralkodónak.

Haynau a komáromi várvédőkkel történő egyezkedés közepette kapta meg az ítéleteket a hadbíróságtól. A “bresciai hiéna" október 2-án rendelkezett a kivégzés módjáról és a kivégzéseket október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tűzte ki.

Golyó helyett kötél

A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn adta meg magát az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha a magyarok osztrákoknak adták volna meg magukat, az annak beismerése lett volna, hogy a császár ellen vívott fegyveres harc elbukott. Így azonban következő üzenete lett ennek a fegyverletételnek. A két nagyhatalom fegyveres erői túlerőben kerültek és ezzel szemben nem lehet a harcot tovább folytatni. Ez volt a fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett az akasztás mellett döntöttek. Haynau tette ezt annak ellenére, hogy Dessewffy fegyverletétele előtt a csapatának szabad elvonulást ígért. Később Haynau „kegyelemből", Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét golyó általi halálra változtatta.

Október 6-án fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket vezették
a kirendelt kivégzőosztag elé. 12 katona állt fel velük szemben töltött
fegyverrel, majd miután parancsnokuk kardjával jelzett, a lövések
eldördültek, és Kiss Ernő kivételével mindhárman holtan buktak a
földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért ezt követően elé
állt három katona és újra leadták rá a halált jelentő sorozatot.
Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő
sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich
Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos,
Damjanich János és Vécsey Károly.
Ez utóbbi vértanú büntetését azzal súlyosbították, hogy őt akasztották
fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. A
tábornokok sorra búcsúztak el egymástól, de Vécseynek már nem volt
kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és bár nem
szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére
tették ki. Este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a
vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették,
a felakasztottakat levetkőztetve hagyták a földön és melléjük döntötték
az akasztófa-oszlopokat is.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Batthyány a kötél általi halál általi megaláztatást szerette volna elkerülni és öngyilkosságot kísérelt meg a felesége által becsempészett kis levélbontó késsel. Ezt a néhány méterre levő őrök jelenlétében tette meg úgy, hogy a fejére pokrócot húzott és egyetlen jajszó nélkül először megpróbálta magán szíven szúrni, majd felvágta karján és nyakán az ütőereket. De az őrök ezt észrevették és a sebeit bekötözték. Ezeket a gróf később letépte és a félig kivérzett, legyengült ember kezeit végül összekötözték. Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa.

Lichtenstein herceg saját felelősségére az ítéletet golyó általi halálra változtatta. Akkoriban ehhez még egy hercegtől is komoly bátorság kellett.