Világháborús kiállítás „ajándékba”

Szöveg: Szűcs László | 2008. február 6. 9:57

Tizenkilencedik századi hangulatot árasztó íróasztal és szekrények, bronzszobrok, valamint régi fegyverekből készített virágállványok. Ez dr. Holló József nyugállományú altábornagy „főhadiszállása”. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójával az intézmény tavalyi munkájáról és az idei feladatokról beszélgettünk.

A néhány nappal ezelőtt megtartott értékelő és feladatszabó értekezleten többször is hangsúlyozta, hogy sikeres éven vannak túl. Konkrétan mit jelent mindez?

A tavalyi év gazdagságát elsősorban a kiemelt évfordulónak, vagyis a Batthyányi évnek köszönhetjük. Szerencsére a magyar történelem és így a hadtörténelem is rendkívül gazdag. Rengeteg kiváló államférfink és katonánk volt, akikről érdemes megemlékezni. A Batthyányi év alkalmából rendeztük meg a Batthyányi-kiállítást, de természetesen igyekeztünk megfelelni a Honvédelmi Minisztérium által támasztott igényeknek is, így több, más jellegű kiállítást is nyitottunk. Kiemelném a Magyarország hadtörténelme 1948-1968 között című tárlatot, amellyel elértük, hogy aki belép a múzeumba, az szinte végig tud sétálni az egész magyar hadtörténelmen. Azért mondom, hogy „szinte", mert vannak még kisebb „lyukak" a hadtörténelmi folyamban. Például egyelőre még nem tudtuk megépíteni azt a kiállítást, amely az 1848-as forradalomtól átvezet az első világháború időszakáig. Vagyis hiányzik a dualizmus és az úgynevezett boldog békeidők magyar hadseregét bemutató tárlat. Mindez azonban szerepel az idei terveink között.

Tavaly a Hadtörténeti Múzeum elnyerte az év múzeuma pályázat különdíját is.

Igen és erre nagyon büszkék vagyunk, hiszen komoly szakmai elismerést jelent. De ugyanakkor az intézmény más

részlegeiben, vagyis a levéltárban, a hadikönyvtárban, a huszonöt évnél nem régebbi anyagokat gyűjtő irattárban dolgozó munkatársak is kiemelkedő munkát végeztek 2007-ben. Természetesen büszke vagyok a csaknem kétmilliós állománnyal rendelkező térképtárunkra és a szintén milliós archívumot kezelő fényképtárunkra is. Már a felsoroltakból is látszik, hogy milyen komplex munkát végzünk a Budai Várnegyedben található épületünkben. És akkor még nem is beszéltem a bécsi kirendeltségünkről és a hét vidéki filiálénkról, amelyeknek a szakmai irányítását ugyancsak mi végezzük. „Sikerünket" egyébként az is jól mutatja, hogy az elmúlt évben több mint százezren látogattak el a múzeumba. Ha a filiálékat is beleszámítjuk, akkor ez a szám meghaladja a kétszázezret. Idén eddig még csak napi átlagról tudok beszámolni, de ez is „beszédes", hiszen naponta közel száz és háromszáz között van az érdeklődők száma a múzeumban látható kiállítások iránt.

2008 is több jeles évfordulót takar. Amellett, hogy reneszánsz év van, kilencven évvel ezelőtt, 1918-ban ért véget az első világháború. Ezekhez az évfordulókhoz miként tud csatlakozni a Hadtörténeti Intézet és Múzeum?

Ha valaki a Tóth Árpád sétány felől lép be a múzeumba, azonnal láthatja, hogy nálunk a reneszánsz év már elkezdődött. Január 24-én, éppen Mátyás királlyá koronázásának 550. évfordulóján nyitottuk meg a „Mátyás, az államférfi, hadvezér és mecénás" című kiállításunkat. Az aulát pedig azóta is egy páncélos lovag „őrzi". Az első világháború kilencven évvel ezelőtti befejezését pedig egy interaktív kiállítás megépítésével szeretnénk megünnepelni. A Verseny utcában található ruházati és felszerelési kiállítás tárgyait már kiköltöztettük, és a helyén szeretnénk létrehozni a világháború történését visszaadó tárlatunkat. Célunk, hogy a kiállítás ne legyen túlmilitarizált, vagyis inkább az ember szerepét próbáljuk meg kidomborítani. Az embert az embertelenségben. Csak egy példa: a lövészárok mélyén kuporgó, viaszból megalkotott katonaalak éppen levelet ír, miközben a hangszórókból áradó zajokból arra lehet következtetni, hogy odakinn dúl a véres ütközet. Egyébként a kilencven éves évforduló jelentős az intézmény életében is. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum elődjét ugyanis pontosan az első világháború befejezésének hónapjában, 1918. novemberében alapították meg. Ezért úgy gondoltuk, hogy a világháborús kiállítás lesz majd az az ajándék, amit saját évfordulónk alkalmából szeretnénk átnyújtani az érdeklődő közönségnek.

Tavaly, a Múzeumok Éjszakáján a hadtörténeti múzeum egy kuriózummal csábította a vendégeket: megnyitották a látogatók elől addig évtizedeken keresztül elzárt Sziklakórházat. Idén várható hasonló meglepetés?

Az idei Múzeumok Éjszakáján a reneszánsz évhez kacsolódó programmal várjuk a látogatókat. Mátyás királyunk korát kívánjuk felidézni, s ezért a jelenlegi Mátyás kiállításunkat szeretnénk egy kicsit másként, játékosabb formában bemutatni. Emellett ugyancsak a Múzeumok éjszakájához kacsolódik, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete lesz a nemzetközi Mercedes Benz Grand Prix egyik állomáshelye. A belső udvarunkon több tucat, az 1900-as évek elejéről való, vagy éppen mai, csúcskategóriás Mercedes autót állítanak ki a szervezők, amelyeket ugyancsak megtekinthetnek az érdeklődők a Múzeumok Éjszakáján. De ha már szóba került a Sziklakórház, megragadnám a lehetőséget, hogy erről is beszéljek. A kiállítást az elmúlt évben tökéletesítettük, a panoptikum jellegű tárlat ma már a magyar katona-egészségügynek állít emléket. Bemutatjuk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egészségügyi rendszerét, valamint a két világháború kórházi ellátását. Emellett nem feledkeztünk meg a hidegháború őrületének felelevenítéséről sem, hiszen a Sziklakórháznak az 1950-es években is voltak kijelölt katona-egészségügyi feladatai.

Az idei, nagyobb projektekről mit lehet tudni?

Közismert tény, hogy az emberek nagyon szeretik a titkos létesítményeket. Legyen az a föld alatt – ezért van nagy sikere a

Sziklakórháznak is –, vagy éppen a padláson… Az intézményünknek helyet adó épület padlásának egy része kihasználatlan, éppen ezért arra gondoltunk, hogy itt egy padlásgalériát nyitunk. A raktárukból kikerülő szobrokat és kisplasztikáinkat, vagyis a képzőművészeti remekműveknek számító hadiereklyéket szeretnénk itt kiállítani. A másik nagyszabású projekt előkészítése már jelenleg is zajlik, mégpedig az ország déli határai mellett. Mint ismert, a hidegháború ideje alatt, Makótól az Õrségig húzódott egy 630 kilométer hosszú erőd védvonal. 1951-55 között horribilis összegért, mintegy hétmilliárd forintért építették meg a beton műszaki építményeket, tüzelőállásokat, közlekedő árkokat, figyelőpontokat, géppuska fészkeket. Tervünk az, hogy a helyi önkormányzatokkal összefogva feltárjuk, rendbe rakjuk és látogathatóvá tesszük a bunkerrendszert.

Önről mindenki tudja, hogy szívügye a hadisírgondozás. Várhatók jelentősebb beruházások idén ezen a téren?

Az elmúlt tíz évben, a volt Szovjetunió területén 376 síremléket és két központi temetőt létesítettünk. E projekt azonban még nem fejeződött be, hiszen még mindig mintegy százezer, a két világháborúban elesett katonánkat keressük. Ebben az évben egyébként a fő hangsúlyt Ukrajnára fordítjuk, s már március 13-án felavatunk egy temetőt, a Donyecki medencében. A brjankai temető avatásán a tervek szerint részt vesz dr. Sólyom László köztársasági elnök, valamint Viktor Juscsenkó, Ukrajna elnöke is. De természetesen más, ukrajnai településeken is folytatódnak a világháborús emlékművek, temetők felújításai. Mindemellett pedig, a két évvel ezelőtt, olasz kollégáinkkal kötött egyezmény értelmében folytatjuk az Olaszországban lévő temetőink felkutatását és beazonosítását is.

Fotó: Tóth László és archív fotók

Címkékelismerés első világháború évforduló hadisír hadisírgondozás hidegháború honvédelmi miniszter kiállítás levéltár műszaki múzeum pályázat Szikla

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!

Világháborús kiállítás „ajándékba”

Sütibeállításokkal kapcsolatos információk

A weboldalon használt sütik beállítása

Alap működést biztosító sütik

Statisztikai célú sütik

Célzó- és hirdetési sütik