Horror vég és döntetlen

Komjádi uszoda. Büfé. A pultnál két piros sálas szurkoló. A szín alapján akár a Vasas hívei is lehetnének, de ők az angyalföldiek otthonában a kisebbséghez tartoznak, a Honvédért rajonganak. Rajonganak, és aggódnak a csapatukért. A Domino ugyanis legutóbb 0-6-al kezdett itt meccset. Mínusz féltucatról pedig lehetetlen felállni. Az egyikük azt fejtegeti, hogy ha sikerül az elejét megúszniuk a fiúknak, akkor nem lehet baj. Akkor jön megint Kiss Gergő, teszi hozzá kacsintva a másik, és dob egy hatost, mint a szuper kupa döntőben.
Míg a Honvéd „tábor" a büfében kávézik, a medencében a játékosok, a lelátón a Vasas szurkolók melegítenek. Előbbiek a labdát hajigálják, utóbbiak a torkukat köszörülgetik. Van miért, masszív másfél órás ordibálás vár rájuk.

Minden, ami nem póló

A medence partján a két edző látszólag nyugodt. Az izgalomra egyébként a Vasas trénerének, Földi Lászlónak lenne több oka. Az utóbbi hetekben nem megy a csapatának, ráadásul az Euroligában, ebben a csoportban a két magyar gárda mellett ott a Dubrovnik is, amely szintén sztárcsapat. A három közül egy biztosan kiesik. Például az, amelyik nem tudja megnyerni a hazai meccseit. Vagyis a Vasasnak ezen az összecsapáson csak a győzelem a jó eredmény. Földi azt fejtegeti, hogy az elmúlt hetek rossz sorozata ma megszakad, és győzni fog a piros-kék gárda. Kovács István kevésbé magabiztos, bár nem titkolja, hogy egy pont azért kellene. Közben az is kiderül, hogy a Dubrovnik a csoport másik meccsén idegenben is győzni tudott, így azután a hazaiaknak tényleg csak a győzelem a jó. A tét tehát hatalmas, ennek megfelelően a játék unalmas. Az első negyedet csak a parton ücsörgő cicababák varázsolják elviselhetővé. A szemek kifestve, az arcok kipirosítva, a tekintetek révetegek, a keblek annyira emelve, amennyire csak lehet. Szóval, velük együtt egész elviselhető a meccs, annak ellenére, hogy az első öt percben lényegében semmi nem történik. Hol a Vasas, hol a Honvéd szórakozik el egy emberelőnyt, időnként lőnek egy-egy kapufát, ennyi. A szurkolók is érzik, hogy valami olyan történik a medencében, amihez nincsenek hozzászokva, és időnként a hangjuk is elhal. Nem ordítanak, csak hümmögnek. S amikor már többen arról beszélnek, hogy ez lesz az Euroliga történelmének első 0-0-ja megvillan Windisch keze.

A Honvéd jelenlegi, és a Vasas volt sztárja egy pillanatra egyedül marad az ellenfél kapuja előtt, és válogatotthoz méltó módon suhintja a hálóba a labdát. 0-1, vezet a Domino-Honvéd. A piros-fekete öröm, piros-kék bánat nem tart sokáig, Tóth egyenlít. Egy negyed, két gól. Sok a hiba, kevés a szép megmozdulás. Lehet, hogy a sztárok keze is megremeg kissé, ha ekkora a tét?

Center a pofonok völgyében

Hárai gólja egyúttal kolomp is (ekkora butaságot, hogy lehet leírni?), amely felébreszti a csapatokat. Különösen a Honvéd sapkásokat. Előbb a nagy öreg, Székely Csucsu vág egyet, majd újra Windisch, így a szünetben 4-2 a mieinknek.

Emelkedés és zuhanás

A második felidő éppen olyan jól kezdődik, ahogy az első végződött. Száguldoznak a vizihonvédek, hajigálják a lasztit, meg időnként a gólokat is. A harmadik megyed közepén már 6-2 a Dominónak. Kovács István edző elégedetten sétál a parton. Talán még fütyürészik is magában. A csapat kiváló, az ellenfél sehol, az élet szép, trallala. Azután a csapat csinál két elképesztő hibát, és máris 6-4. Kovács még mindig nem nyugtalan. Vélhetően arra gondol, hogy van ilyen, de majdcsak magunkhoz térünk. De nem térnek. A Vasas újabb kettőt vág, és már döntetlen. Sőt, újabb angyalföldi dugó, és Földi újra angyal. Legalábbis az angyalföldi szurkolók szemében. A Vasas mesterének homlokán még csillognak az izzadságcseppek, de a kedve már jobb. Naná, ötöt dobott a csapata zsinórban. 7-6 nekik. A Honvéd szenved. Semmi nem jön össze. Hacsak nem tekintjük eredménynek a kapufát. S amikor már minden elúszni látszik, elúszik Hárai is, és kiegyenlít. A cserecenter naggyá nő.

A végjáték

Már csak másfél perc van hátra, amikor Varga Dániel bizonyít. A Vasas játékosa ekkor igazolja, hogy amit a reklámból tudunk róla, az nem véletlen. Tudják ő az, aki dicsekszik, hogy egy évben 2190 kilométert úszik, 18 320-szor lő kapura, pedig milyen olcsó a vitaminja. Sajnos a sok úszás itt is eredményre vezet. Mindenkit leráz magáról, és gólt dob. A Dominónak újra talpra kell állnia, mégpedig úgy, hogy az a Kiss Gergő, aki a két csapat előző találkozóján féltucatot hintett, most gólképtelen. Telnek a másodpercek. Már csak 60 van vissza, amikor előnybe kerül a Domino. Kézről-kézre jár a labda. Mindenki tudja, hogy itt már nem lehet hibázni. Ha nem lövik be, akkor nincs mese: kikap a csapat. Elveszít egy olyan meccset, amelyen már néggyel is ment. Ilyenkor persze remegnek a kezek, üvegesek a tekintetek.

Az edzők egyetértenek

A meccs után a közönség még tombol egy kicsit, majd elindul hazafelé. A trénerek viszont még maradnak, állják a sajtó rohamát. Furcsa, de lényegében mindketten ugyanazt mondják. Tudnillik, hogy a Honvéd kezdett jobban, de utána éledt a Vasas, és ha nem is jó a döntetlen, de sokkal klasszabb a vereségnél. Mit mondhatnának mást? Maximum annyit, hogy a mai nap igazi nyeretse a Dubrovnik. A csapat, amely a csoport másik meccsén idegenben verte a Pireuszt, így 3 ponttal gazdagodott, míg a két magyar gárda, csak 1-1-gyel.